Már olvasható „Az ezüstpénz átka” című történelmi regény folytatása, amelynek címe „A gyepfehérítők titka”. A Bártfán játszódó történet ezúttal már II. Ulászló korszakába vezeti az olvasóit, a természet tisztelete az egyetlen ami ebben a részben változatlan. A szerzővel, Papp Noémivel beszélgettünk.
Mennyiben érezted úgy, hogy a második regényben új utakra kellett lépned — különösen a női sorsok és a gyógynövények témájában?
A folytatásban tudatosan szerettem volna mélyebbre menni abban, amit már az első kötet elindított. Az első könyvben a főhősnő, Zsófia, a bártfai füvesasszony – aki nem csupán gyógyít, hanem város sorsát is fontosnak tartja – már megmutatta, hogy a reneszánsz világban a női tudás másként jelenik meg, mint napjainkban. A gyepfehérítők titkában azonban azt éreztem, hogy a keret (Mátyás király halála utáni időszak, a trónért folyó harcok, a lenvászon előállítása, valamint a gyógynövények témája) lehetőséget ad arra, hogy még szélesebb horizontot nyissak: a női szerep, a családregény, a mesterségek tisztelete összefonódik.
A fejezetcímek nem változtak: újabb gyógynövények választják el egymástól a cselekeményt.
A gyógynövények kiemelése nem véletlen. De talán még hangsúlyosabb az, hogy nem csak a gyógyítás, hanem az élet-, a munkafolyamatok vagy akár a társadalmi viszonyok is gyógy- és növényközpontúak lehetnek. A mi térségünkben évszázadok óta olyan különleges növények nőnek, amelyeket ma is felfedezhetünk és használhatunk az egészségünk érdekében.
Volt közte kedvenced?
A len mindenképp. Ez a törékenynek látszó, mégis nagyon erős virág mindig is elbűvölt. A kék szirmok, amelyek egy napig virágoznak, majd elhullanak, a vékonynak tűnő szára, amiből aztán egy hosszú és fáradtságos munka után a vászon elkészül. Európa számos vidékén tartanak lenheteket, például Franciaországban, mert tudják, hogy ez a textilipar alapja. Nálunk azonban elfelejtődött, pedig a magját sokan fogyasztják. Mégsem mindig kapcsolják össze, hogy egy az egyben ugyanaz a növény kerül a joghurtjukba, amit a regényben a hőseim gondoznak. Hogy kik a gyepfehérítők, az a történetből kiderül.
Réti legyezőfű, apró bojtorján, pásztortáska – csak néhány a sok-sok gyógynövényből. Miért válnak ennyire hangsúlyossá?
A gyógynövények megjelenése számomra nem csak díszítő elem, hanem műfaji és tematikus keret is. Egyfajta „kapu” az olvasónak: belépés a korba, belépés a természet-, ember-növény viszonyba. Az egyes fejezetcímek előrevetítik, hogy milyen élethelyzet, milyen lelki-fizikai állapot, milyen döntés következik.
Miért a nők inkább a főszereplők a történetben?
A női sorsok-téma azért kap nagyobb súlyt, mert a korabeli társadalomban a nők gyakran láthatatlanok, mégis kulcsszereplők. Zsófia, valamint az unokája, Anci, illetve más női karakterek révén ez a dimenzió tudatosabb lett. Az uralkodóról és az udvaráról maradnak fenn mindig a legtöbb források, a polgári lét kevésbé kerül előtérbe. Miközben egy szabad királyi város lakóinak az élete állhat a legközelebb hozzánk.
A második részben időben a „Mátyás király utáni” időszakára lépsz. Mi az, ami ebben az átmeneti korszakban annyira érdekesnek tűnt számodra?
Az átmeneti korszakok mindig izgalmasak, mert egyszerre hordozzák a veszélyt, a bizonytalanságot és az újdonság lehetőségét. Mátyás király halála után például Magyarország politikailag kiszámíthatatlan helyzetbe került, négyen harcoltak a trónért. A textiltermelés, mint a lentermesztés, a gyepfehérítés, majd a vászonná szövés, mind olyan folyamatok, amelyekkel a helyi közösség kapcsolódott az uralkodói, kereskedelmi rendszerhez.
És itt a gyógynövények szála különösen izgalmas: a füvesasszony-tudás, amely Zsófia szerepében megjelenik, nem csupán orvosi, hanem társadalmi, női tudás is. A női élet ebben a világban gyakran olyan tudást jelentett, ami nem formálisan dokumentált, hanem átöröklődött, nőkről nőkre szállt.
Mennyire fontos a történelmi hitelesség?
Mindig arra törekszem, hogy olyan korrajzot adjak, amely nem díszlet csupán, hanem a szereplők életét formáló környezet. Azonban tudom, hogy regényt írok, nem tudományos monográfiát. Ezért az írói szabadságom az, hogy a karaktereket, a belső motivációikat, a párbeszédeiket, az érzelmeiket kibontom úgy, hogy közben a korszak légkörét, a növényismeret-tudást, a női munkát, a lelki viszonyokat is megragadom.
A regényedben több női karakter is kiemelt szerepet kap: Zsófia, az unokája Anci, de más nőalakok is, akiknek élete és munkája a történelmi események közepette zajlik. Melyik szereplő állt hozzád a legközelebb?
Nagyon nehéz „kedvencet” választani, mert mindegyik karakternek van olyan oldala, amit szerettem megírni. Ha mégis választanom kellene – talán Anci volt az, aki váratlanul sokat adott magából. Zsófia unokája révén olyan generációs feszültségeket tudtam bemutatni – a tradíció és az újító szellem, a családi kötődés és az egyéni vágyak közötti választás –, amely engem is foglalkoztat. Emellett a füvesasszony-sors – Zsófiáé – mindig is különösen megérintett, mert látom benne a női tudás és felelősség kettősségét: a gyógyítás, a család, a közösség iránti lojalitás és a saját vágyak között.
Mit üzennél az olvasónak – különösen a női olvasóknak –, akik belekezdenek „A gyepfehérítők titka” olvasásába? Milyen gondolatokat vigyen magukkal, mit figyeljenek a történetben?
Azt szeretném, ha az olvasó nem csupán élvezné a kalandot, a szerelmi szálat, a történelmi környezetet, hanem figyelne arra is, hogy a női tudás, a természet-, növény- és mesterség-kapcsolat mindig jelen van az életünkben – akár tudatosan, akár észrevétlenül. Ne feledjük el, hogy a generációk tudása nem mindig írásban öröklődik; néha a kertben, máskor a konyhában. Amikor együtt sütünk valamit a gyermekünkkel, engedjük, hogy ő törje fel a tojást, megkavarhassa a tésztát, tanítunk. Ha kimegyünk a kertbe, és megtanítjuk a gyermekláncfűt felismerni, koszorút fonunk, elfújjuk, netán bevisszük az életterünkbe és fogyasztani kezdjük, tanítunk. Az együttlétben a saját mozdulataink, tudásunk öröklődik tovább.
A könyv a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.
https://jaffa.hu/papp-noemi-a-gyepfeheritok-titka
Fotó: Huszár Boglárka/ https://bogart-photo.hu/
A szerző FB (Papp Noémi író), és Instagram oldalán további érdekességek olvashatóak.
https://www.facebook.com/profile.php?id=61559739925289
