„Nálunk sosem unatkozik a gyerek, így nincs ideje elkallódni” – ezt a mondatot egy kemény, teljesítménycentrikus iskola nyílt napján hallottam, jó pár évvel ezelőtt. Ekkor vált biztossá, hogy nem ezt az iskolát fogjuk választani. Mert unatkozni egyáltalán nem rossz dolog, és nem is biztos, hogy az elkallódás előszobája.
Az a tévhit, miszerint aki unatkozik, az szükségképpen valamilyen haszontalan, netán társadalomellenes cselekedetre fordítja majd a lekötetlen energiáját, több évtizede rendületlenül jelen van a közbeszédben. A modern világ ráadásul annyi információval, program- és különóra-lehetőséggel áraszt el bennünket, hogy sok szülő szinte bűnösnek érzi magát minden percért, amelyben unatkozik a gyerek. Év közben különórákkal, a szünetben programról-programra rohanással gondoskodik róla, hogy egyetlen lekötetlen perce se legyen. Miközben mi, felnőttek, mindfulness-tanfolyamokon próbáljuk elsajátítani, hogyan kell jelen lenni a pillanatban, és egyszerűen csak élvezni a semmittevést. Szó szerint a saját gyomorgörcsünkben érezzük: nem lehet mindig, minden percben feladatokat teljesíteni. Nem lehet, hogy jobb lett volna, ha minket is hagytak volna kicsit unatkozni?
Ha unatkozik a gyerek, nem kell rögtön szórakoztatni!
Pszichológusok sora állt már ki amellett, hogy nem baj, sőt, hasznos, ha időnként unatkozik a gyerek. A szülő pedig nem hanyagolja el akkor, ha nem tálal elé minden percben valamilyen szórakoztató programot, vagy nem táblázza be minden egyes percét. Sok szakértő szerint az a helyes, ha nem oldjuk meg azonnal a problémáját, ha nem talál magának elfoglaltságot, hanem ráhagyjuk a megfejtés megkeresését. Javaslatokat persze tehetünk, sőt, apróbb-nagyobb ház körüli feladatokat is adhatunk neki, de hadd döntsön ő arról, hogyan osztja be az idejét.
Az sem gond. ha egy ideig csak nézi a felhőket, vagy fekszik az ágyán. Az álmodozó, unatkozó gyerek ugyanis előbb-utóbb belekezd valamilyen saját, kreatív projektbe, például rajzolgat, bunkert épít a gyerekszobában, vagyis ötletel, kitalál, önállósodik. A céltalan álmodozás a problémák megoldását, az ötletek felbukkanását is segíti, a kamaszoknak pedig egyenesen alapműködésük. Ráadásul ez maga a pillanatban való jelen levés, amit annyiszor emlegetünk mostanában. Nem utolsó szempont az sem, hogy így a gyerek nem sajátítja el azt a sokunkat mérgező beidegződést, hogy mindig valamilyen feladata van. Így felnőttként is képes lesz határt szabni a munkának.
Kütyümentes percek
Fontos kérdés persze, hogy mi legyen a képernyőkkel? Hiszen, ha unatkozunk, nekünk is nagyon könnyű a folyamatos ingerekről gondoskodó telefon tévé, számítógép előtt felejteni magunkat. A kategorikus tiltás nemigen vezet eredményre, de nem baj, ha a nap bizonyos idősávjait kijelöljük „képernyőmentes időszaknak”. Ilyenkor lehet pihenni, olvasni, rajzolni, de az sem baj, ha látványosan unatkozik a gyerek. Nincs szükség mindig a mi iránymutatásunkra, a legjobb, ha valóban önállóan találja fel magát! Ehhez persze lehet, hogy konfliktusokon át vezet az út, ezért fő a fokozatosság. Kezdhetünk kisebb, akár ötperces képernyőmentes időszakokkal is, ezt növelhetjük később lassanként. Nem az a lényeg, hogy hatalmi szóval leparancsoljuk a gyereket a gépről, hanem az, hogy maga is ráérezzen a passzív pihenés ízére.
Csiki Judit, a Zöldsaláta self care életmódblog (https://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője
