Csak egy perc, csak egy e-mail, csak egy ügy, amit még gyorsan elintézek – sokan még a szabadságuk alatt sem tudnak elszabadulni a munkából. Pedig a kikapcsolódás nem lustaság, hanem alapszükséglet. Épp ezért érdemes megtanulni, hogyan engedjük el teljesen a munkás hétköznapokat.
Sokan elítélik azokat a szülőket, akik még a gyerekeik társaságában sem tudnak leereszteni, vagy még a szabadságuk idején is rá-rá sandítanak a telefonjukra, esetleg felveszik a céges hívásokat. Szögezzük le máris: ez nem az ő hibájuk, hanem azé a munkakultúráé, amelyik szinte zsigerileg beléjük nevelte, hogy lazítani egy percre sem lehet. Szerencsére egyre többen jönnek rá, hogy a folytonos készenlét nem eredményekhez, hanem kiégéshez vezet. Épp ezért szinte létszükséglet, hogy elsajátítsuk a kikapcsolódás művészetét. Ha sikerül, ennek rajtunk kívül a családunk is hasznát látja majd.
A kiégett dolgozó a cégnek sem hasznos
A kizsigerelt munkavállaló egyébként a cég szempontjából sem előnyös: aki elfárad, kiég, egyre kisebb hatásfokkal dolgozik, és egy idő után vagy kevésbé kizsákmányoló munkahelyet keres, vagy betegállományba kerül. Szerencsére a fiatal munkavállalók egyre inkább átlátják, hogy nem lehet minden fizikai és lelki tartalékunkat a munka szolgálatába állítani, a 40-es, 50-es korosztály azonban még a teljesítménykényszer világában nőtt fel. Ők azok, akik számára a kikapcsolódás egy tanulandó feladat, amelyet azonban fizikai és lelki egészségük megóvása érdekében fontos lenne elsajátítani. Nem utolsó sorban pedig lassan a cégvezetőknek is be kell látjuk, hogy kellemes munkafeltételeket teremteni pénzügyileg is jövedelmezőbb, mint folyton újabb és újabb dolgozókat keresni.
Határok és kikapcsolódás
Ha meg akarunk tanulni kikapcsolódni, először is, érdemes alaposan átgondolni, miért nem tudjuk elengedni a hétköznapokat. Féltjük a munkahelyünket, és a munkahelyi légkör is ezt a félelmet táplálja bennünk? Attól gondoljuk magunkat értékesnek, hogy jól teljesítünk? Vagy vállalkozóként érezzük úgy, hogy összedől a világ, ha elengedjük a gyeplőt? Ha rátalálunk a mélyen fekvő okra, a megoldást is egyszerűbb lesz majd megtalálnunk.
Sokan úgy érzik, hogy az igaz pihenés az, amikor több napra, esetleg több hétre is elszakadnak a munkától. Pedig egy-két hét nem elég a teljes évi feszültség kiheverésére, ha egyébként a napi, heti szokásaink közé nem épül be a kikapcsolódás szokása. Épp ezért minden napra érdemes megtervezni, hogy meddig dolgozunk, és hol húzzuk meg azt a határt, amikortól már nem fogadunk üzeneteket, és nem vesszük fel munkaügyben a telefont. Ezt a határt érdemes kedvesen és határozottan kommunikálni a munkahelyünk vagy az ügyfeleink felé is, és csak nagyon rendkívüli vészhelyzetben engedni belőle. Ha a cég kultúrája nem tűri meg az ilyen „lázadást”, akkor viszont lehet, hogy jobb máris új munkahelyet keresni, még mielőtt belebetegednénk az elvárásokba. A vállalkozóknak sokszor még nehezebb dolguk van a határaik meghúzásával, hiszen a pénzügyi kényszerhelyzet mellett az is hajtja őket, hogy szeretik, amit csinálnak. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, miért is kezdtek vállalkozni: nem azért, hogy szabadabbak, kiegyensúlyozottabbak lehessenek?
Feltöltő tevékenységek
Ha már felszabadítottunk minden nap egy napszakot, és a hétvégék többségét, érdemes megfigyelni, mit is csinálunk ilyenkor szívesen. Ha céltalanul lődörgünk, otthoni feladatokat keresünk, vagy lerogyunk a számítógép elé, akkor megint csak van némi átgondolni valónk. Például az, hogy mi lenne az a tevékenység, ami feltöltene. Sportoljunk, találkozzunk a barátainkkal, keressünk egy jó könyvet, társasjátékozzunk, kiránduljunk a családdal, vagy akár próbáljuk ki, milyen az igazi semmittevés, hiszen a kikapcsolódás néha épp ezt jelenti. Tartsuk meg azokat a hobbikat, amelyek tényleg lelkesítenek, és igyekezzünk ezeket rendszeresen beépíteni az életünkbe. Méghozzá ne újabb elvárásként, amire időt „kell” szánnunk, hanem olyasmiként, amitől egyszerűen csak jobb lesz a közérzetünk. Nyáron se kizárólag olyankor vegyünk ki szabadnapot, amikor utazunk, vagy elintézendő ügyek várnak ránk. Meg kell tanulnunk azt is, hogyan kell otthon pihenni, és akár készakarva félretenni a feladatainkat. Nyaralni se jószerivel a munkahelyről rohanjunk el, és ne essünk vissza azonnal a munkába, ahogy hazaérkeztünk az utazásról. Az áthangolódásra oda is, vissza is szánnunk kell néhány napot.
Csiki Judit, a Zöldsaláta (https://zoldsalata.hu) self care életmódblog alapító-szerkesztője
