Az év első napjaiban mindenki lelkesen indul neki az újévi elhatározások valóra váltásának. Aztán ahogy jönnek a szürke hétköznapok, úgy kezd kopni a lelkesedés – különösen, ha néhány kudarcélményben is részünk van, miközben a célunk felé haladunk. De akkor hogyan váltsuk valóra, amit Szilveszterkor megfogadtunk?
Közmondásos jelenet, hogy míg január első hetében tömve vannak az edzőtermek, addig a hónap közepétől egyre könnyebb kevésbé zsúfolt időszakot találni, februártól pedig már csak azokkal találkozunk, akik korábban is oda jártak. A felmérések szerint az újévi elhatározások többsége azzal végződik, hogy szépen-lassan visszatérünk a régi szokásainkhoz. Hogyan törhetünk ki ebből a sémából?
Újévi fogadalmak helyett újévi elhatározások
Sokan azt gondolják, hogy az újévi elhatározások feladása is azt bizonyítja: híján vannak a szükséges akaraterőnek. Pedig a régi beidegződéseken ritkán lehet erőből változtatni. Sőt: miközben a változtatás maga is stresszt okoz, további stresszt helyezünk magunkra akkor, ha a kitűzött célt kőbe vésettnek tekintjük, ami, ha nem pontosan úgy valósul meg, ahogy terveztük, akkor csak kudarcaink újabb sorát gyarapítja. Ha nem szeretnénk ilyen extra stresszt, akkor már a tervezésnél érdemes az újévi fogadalmak helyett az újévi elhatározások kifejezést használni. Talán apróságnak tűnhet a szóhasználat, pedig nem az: a fogadalmat ritkán szoktuk rugalmasan kezelni, míg az elhatározás esetében már módunk van némi rugalmasságra. Erre pedig szükségünk is lesz a változás folyamatában, hiszen az elmúlt évek megmutatták: a terveinket néha gyorsan újra kell alkotni, ha a helyzet úgy kívánja.
Maradjunk a valóságban!
A nagy újévi elhatározások vonzóak, és jól hangzanak, mégis jobb, ha a realitások talaján maradunk. Bármennyire is szeretnénk, nem lehet két hét alatt leadni azt a súlyt, amit három-négy év alatt szedtünk fel, és a napi sportolás sem fogja az első héttől azt jelenteni, hogy versenyre kelünk az olimpikonokkal. Érdemes számokba foglalni, amit elterveztünk, például mennyit szeretnénk egyszerre lefutni mondjuk két hónap múlva. Így azonnal látni fogjuk, ha valami hibádzik az egyenletben, és nem reális célt tűztünk ki. Ilyenkor merjünk kicsivel kisebb, megvalósíthatóbb célban gondolkodni. Sokkal jobb a néhány lépésnyi, nem túl látványos haladás, mint az első héten feladott nagy terv.
Koncentráljunk a folyamatra!
Jó dolog, ha a cél ott lebeg a szemünk előtt, de még jobb, ha az egyik szemünket a következő lépésen tartjuk. Ha például egészségesen szeretnénk étkezni, akkor fogalmazzuk meg, mi az első lépés, amit máris megtehetünk: például a reggelinkben tojásra cseréljük a cukros péksüteményt. Ha ehhez már hozzászoktunk, jöhet egy másik, hasonló, apró csere – így, lépésenként is nagyon messzire juthatunk. És persze ne felejtsünk el minden apró mérföldkövet és sikert megünnepelni!
Az újévi elhatározások ne lemondást, hanem örömet adjanak!
Jól hangzik, hogy az akaraterő bajnokaiként lemondjunk egyes dolgokról az újévi elhatározások megvalósítása érdekében. Ami azonban jól hangzik, még nem biztos, hogy motiváló is! Nem szégyen megkérdezni magunktól: mit ad ez nekem, és hogyan tehetem vele jobbá az életemet akár már a mai napon? Hogy az egészséges étkezés példájánál maradjunk: nyugodtan keressük meg azt a gyümölcsöt, amit épp akkor a legfinomabbnak tartunk, vagy készítsünk egy ínycsiklandozó zöldséges ételt. Felejtsük el, hogy ami élvezetes, az árt – vannak olyan élvezetek is az életben, amelyek közelebb vihetnek bennünket a céljainkhoz!
Kérjünk segítséget az újévi elhatározások valóra váltásához!
A körülöttünk élők többsége valószínűleg boldogan támogat minket a céljaink elérésében. Érdemes a családunkkal őszintén megvitatni ezeket a célokat, és megkérni őket, hogy segítsenek. Mi is támogathatjuk a szeretteinket a saját céljaik felé vezető úton, ezzel pedig a családi köteléket is erősíthetjük.
Az újévi elhatározások útján is vannak kátyúk!
Nincs olyan cél, amelyik visszaesés nélkül, egyenes vonalban megvalósul. Lesznek rossz napjaink, lesznek olyan pillanataink, amikor reflexből esünk vissza a régi szokásaink közé. Legyünk elnézőek magunkkal ilyenkor, mert lényegében semmi nem történt: egyszerűen csak folytassuk ott a haladást, ahol abbahagytuk. A céljaink megvalósítása nem tökéletességet kíván, hanem azt, hogy az úton maradjunk – még akkor is, ha néha lelépünk róla.
Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog (https://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője
