A Nemzeti Filharmonikus Zenekar szeptember 25-i évadnyitó hangversenyén a magyar zenekultúra és történelem legfontosabb mérföldkövei előtt tiszteleg. Az est különleges fénypontjaként – Bartók Béla és a történelmi évfordulók emlékezetére – Kovács János vezényletével elhangzik Kósa György eddig betiltott 7. szimfóniájának ősbemutatója, valamint Sugár Rezső és Bartók Béla egy-egy remekműve is.
A Nemzeti Filharmonikusok, akárcsak elődje, az Állami Hangversenyzenekar, sok évtized óta szeptember 25-én tartja évadnyitó hangversenyét. Ez a dátum vigilia: előestéje annak a zenetörténeti évfordulónak, amely Bartók Béla elhunytára emlékeztet. Az emigráns Bartók hatvannégy évesen, 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban. Erre utal, egyszersmind általános értelemben a magyar zenekultúra egésze előtt tiszteleg a hagyomány, amely szerint az évadnyitón a nemzet zenekara a magyar muzsika értékei felé fordul.
Ez a törekvés az idei szeptemberben különleges aktualitással találkozik: 2026-ban érkeztünk el a mohácsi vész (1526) fél évezredes évfordulójához, de az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik jubileumát is ugyanebben az évben ünnepeljük. Az évszámok találkozása azt sugallta, hogy az évadnyitón olyan mű szólaljon meg, amely mindkét történelmi eseménnyel összefügg, ám a kommunista Magyarországon politikai okokból nem hangozhatott el nyilvánosan, ezt követően pedig évtizedekre feledésbe merült, így most ősbemutatóját hallhatja a közönség. Kósa György 1957-ben, egy esztendővel az ötvenhatos forradalom után komponálta „Mohács” alcímű 7. szimfóniáját. Amikor a zeneszerző a több évszázaddal korábbi történelmi katasztrófát ábrázolta témáival, valójában az előző év, 1956 vérbe fojtott forradalmának friss traumáját dolgozta fel. Rejtjelesen üzent tehát a kortársaknak a megtorló perek és kivégzések idején a 7. szimfónia 1957-ben. Az akkori kultúrpolitika megértette a jelzést, és nem engedte bemutatni a darabot, amely most az egyik legkiválóbb és legtapasztaltabb magyar karmester, Kovács János vezényletével, a Nemzeti Filharmonikusok tolmácsolásában kel életre ötvenkilenc évnyi késéssel, egyszerre hajtva fejet 1526 és 1956 hősei előtt.
A második részben felhangzó mű nem sirat, hanem ünnepel. Sugár Rezső 1951-ben a nándorfehérvári diadal (1456) tiszteletére komponálta Hunyadi – Hősi ének című oratóriumát. Ez az opus nem került a kommunista kultúrpolitika tiltólistájára, sőt évtizedeken át minden esztendőben előadták, a rendszerváltás óta azonban eltűnt a repertoárból. A négy énekes szólista, Brassói-Jőrös Andrea, Schöck Atala, Kovácsházi István és Sándor Csaba, valamint a narrátor szerepét vállaló Lux Ádám személyében élvonalbeli művészgárda tolmácsolja a nagyszabású alkotást. Az első részben, Kósa szimfóniája után megszólaló korai Bartók-remeklés, az 1. hegedűverseny a fiatal zeneszerző Geyer Stefi iránt érzett viszonzatlan szerelmének kivételes szépségű posztromantikus lenyomata. A kompozíció az elmúlt években megismert új magyar hegedűsgeneráció egyik legkiválóbb képviselője, Pusker Júlia hangszerén csendül fel.
KÓSA, BARTÓK, SUGÁR – KOVÁCS JÁNOS
2026. szeptember 25., péntek, 19:30 – Müpa
Műsor:
KÓSA György: 7. („Mohács”) szimfónia – ősbemutató
BARTÓK Béla: 1. hegedűverseny, Sz. 36, BB 48a
SUGÁR Rezső: Hunyadi – Hősi ének
Km.: Pusker Júlia -hegedű, Brassói-Jőrös Andrea – szoprán, Schöck Atala – alt, Kovácsházi István – tenor, Sándor Csaba – bariton, Lux Ádám – narrátor
valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Laudate és Exsultate Gyermekkara
(karigazgatók: Sapszon Borbála és Tóth Márton)
Vezényel: Kovács János
