„Egy lehetőség, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy az a világ, amiben élek egy kicsit jobb legyen. Olyan ügyért dolgozunk, felkészülten, hozzáértően, teljes odaadással, aminek egyértelmű társadalmi haszna van.” – a Bátor Tábor Alapítvány Suliprogramos önkénteseivel beszélgettünk arról, hogy mit jelent számukra az önkéntesség.
Amikor egy súlyos vagy krónikus betegséggel küzdő gyerek egy hosszú kórházi kezelés után visszatér az osztályába, nemcsak a tananyag pótlása jelenthet kihívást, hanem az is, hogyan fogadják őt újra a társai. Sokszor feszültség, távolságtartás alakul ki – a gyerekek nem értik, mi történt, és nincsenek eszközeik, hogy jól reagáljanak. Tartanak a betegségektől, félnek rákérdezni vagy beszélgetést kezdeményezni a témáról. Előfordul, hogy azt is tisztázni kell, hogy bizonyos betegségek – például a leukémia – nem fertőzőek.
A Suliprogram azzal a céllal jött létre, hogy ledöntse ezeket a betegséggel kapcsolatos tabukat és tévhiteket. Játékokon, beszélgetéseken és élményeken keresztül segíti a gyerekeket abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és hogy egy elfogadóbb, nyitottabb közösséggé váljanak – olyanná, ahová jó tartozni.
„Mintha egy puzzle darabjai lennénk”
A foglalkozásokat önkéntesek tartják, akik nemcsak az osztályteremben, hanem egymás között is közösséget építenek. „Mindenki a közös cél érdekében dolgozik. Olyanok vagyunk, mint egy hatalmas puzzle, ahonnan egy darab sem hiányozhat. A Suliprogram arra tanított, hogy csupán egy kis része vagyok egy nagy, gyönyörű egésznek” – meséli Kriszta.
A programban gyakran történnek apró, mégis nagy erejű változások. Egy hatodikos kisfiú az egyik alkalom után így fogalmazott: „Nagyon erősen éreztem itt – és a szívére mutatott – a szeretetet, amit hoztatok. Én ezt fogom elmondani otthon először.”
Egy másik alkalommal, egy falusi iskola negyedik osztályban az egyik, hallgatag, kirekesztett fiú, aki addig a rossz tanuló címkét kapta meg, a foglalkozások hatására mert beszélni az érzéseiről. „Megható volt érezni, hogy ebben a biztonságosabb közegben egy idő után megnyílt, és az osztálytársai meghallhatták és nyitottak felé” – meséli István, az egyik önkéntes.
Te is részese lehetsz
Az önkéntesek az osztályokban azt mutatják meg, hogy a dicséretnek hatalmas ereje van, és mindenki másban jó – pont ettől lesz erős a közösség. „Önkéntesként ebben a szakmailag jól átgondolt programban, gondos felkészítés után hasznos munkát tud mindenki végezni. Gyerekek között lehet, sok nevetés és megható pillanat részeseként, ráadásul egy összetartó, kedves közösség tagjaként teheti ezt. És ami még lényeges: akkor és annyi alkalommal lehet önkéntes, amikor és ahányszor az ideje engedi” – teszi hozzá István.
Ha te is szívesen lennél ott, ahol egy gyerek bátorságot nyer, egy osztály közösséggé épül, és ahol a befogadás gyerekjátékká válik – jelentkezz önkéntesnek a Bátor Tábor Suliprogramjába szeptember 7-ig!
A Bátor Tábor 24 éve azon dolgozik, hogy minél több súlyos, vagy élethosszig tartó betegséggel élő gyereknek és az ő környezetüknek – szülőknek, testvéreknek, osztálytársaknak – adhasson gyógyító élményeket. A tábori turnusok mellett jelen vannak több nagyváros gyermekkórházaiban, így Pécsett is; a beteg gyerekek közösségbe való visszailleszkedését támogató iskolai programjukkal bárhova elmennek az országban.
