Berlin közelében egész évben nyitva tart egy jégkiállítás, a Karls Eiswelt Elstal. Folyamatosan születnek az új szobrok. A jég, szinte élő anyag, lassan párolog, így a meglévő alkotásokat időről időre restaurálni kell. Persze számos új szobor is születik. Az egyik jégszobrászban magyar honfitársunkat ismerhetjük fel. M. Tóth Zsolttal beszélgettünk.
Berlinben, a Karls Eiswelt Elstalnál a látogatók nemcsak megcsodálhatják ezeket a fagyott csodákat, hanem naponta 14:00 és 15:00 között maguk is kipróbálhatják a jégfaragást. De vajon mit jelent jéggel dolgozni? Hogyan működik együtt egy nemzetközi művészcsapat, és milyen titkok rejtőznek a megfagyott víz mögött?
A Karls Eiswelt egy különleges hely: itt a jég nem csupán anyag, hanem élmény. Milyen érzés ebben a közegben dolgozni?
A jég akármilyen hihetetlen, élő anyag. Folyton változik, párolog, mint a víz. Éppen ezért minden, amit faragunk, ideiglenes – mégis teljes értékű művészet. Az alkotás során figyelni kell a hőmérsékletre, a páratartalomra, a légáramlatra – szinte együtt lélegzünk a jéggel. Ez adja a varázsát: soha nem lesz kétszer ugyanaz a felület, ugyanaz a forma.
A kiállításon folyamatosan új művek készülnek, és a látogatók közben figyelhetik is a művészeket. Milyen érzés a látogatók előtt dolgozni?
Inspiráló. Eleinte furcsa volt, hogy miközben koncentrálok egy apró részletre, körülöttem gyerekek és felnőttek figyelnek, kérdeznek, fotóznak. De ma már szeretem ezt az interakciót. A jégfaragás itt nemcsak munka, hanem közösségi élmény – a látogatók látják, hogy ez nem varázslat, hanem kemény, de gyönyörű fizikai munka.
Az egyik legújabb alkotásod a „Hydra – Sárkány” jelenet. Hogyan született ez az ötlet?
A koncepció a művészeti vezetőnktől származik, aki szerette volna a mitológiai Hydrát a legendás sárkányok világával ötvözni. A szobrot David Diada jégművésszel közösen készítettük – igazi csapatmunkában. A jég, amit felhasználtunk, összesen 16 tonnát nyomott. A kompozíció egyik oldalán a Hydra, a másikon egy sárkánytrón kapott helyet. A különlegessége, hogy a sárkány szemei világítanak, így éjszaka is életre kel a jelenet.
Hogyan dolgozhat több művész egyetlen jégszobron?
Egy jégszobrász-csapat csak akkor tud jól működni, ha félreteszi az egót. Itt nem az számít, hogy én mit akarok faragni, hanem hogy mit szeretne a másik, és hogyan tudunk egymáshoz illeszkedni. David és én olyanok voltunk, mint egy jól működő házasság: megértettük egymást, nem zavartuk a másikat, és sokat nevettünk munka közben. Egyikünk sem lesz kevesebb attól, hogy nem egyedül hoztuk létre a művet – épp ellenkezőleg.
A „Hydra – Sárkány” monumentális alkotás. Hogyan készül el technikailag egy ekkora szobor?
A jégtömbök, amikkel dolgozunk, egyenként körülbelül 130 kilósak. Már a mozgatásuk is kihívás, hiszen nincs rajtuk fogás, aminél biztonságosan meg lehetne emelni őket.
Ehhez speciális villás emelőt használunk. A tömbök összeragasztása is külön technika: vagy vizet használunk, vagy egy felhevített alumíniumlapot helyezünk a két jégfelület közé. A meleg hatására a jég felszíne enyhén megolvad, és amikor gyorsan kihúzzuk a lapot, a két tükörsima felület azonnal összetapad – mintha egy darabból lenne.
Milyen eszközöket használtok?
A fő formákat elektromos láncfűrésszel alakítjuk ki, majd a részleteket marógépekkel, vésőkkel és kézi, nagyon éles fűrészekkel dolgozzuk ki. A marógéphez többféle fej tartozik; az egyik például háromszög formájú, ezzel faragtam a sárkány bőrének pikkelyes textúráját.
A jégszobrászatban a kontraszt is kulcsfontosságú.
Az átlátszó jég mellé gyakran teszünk fehér vagy „márványjeget”. Ez utóbbit jégtörmelékből és vízből fagyasztjuk formába. Ennél a jelenetnél például a sárkány fogai fehérjégből készültek, így sokkal élethűbb és drámaibb lett a hatás.
Mitől különleges a Karls Eiswelt a látogatók számára?
Itt a jég nem statikus. Folyton alakul, él, változik. Ezért is van, hogy a művészek szinte mindig jelen vannak – faragnak, javítanak, restaurálnak.
A látogatók nemcsak nézik a műveket, hanem meg is érinthetik a folyamatot: naponta 14:00 és 15:00 között ők maguk is faraghatnak jeget, akár apró hópelyheket egy „V” alakú vésővel.
Ez egy csoda: együtt dolgozni a jéggel, érezni, ahogy a fagyott anyag enged a kezed alatt – ez egyszerre fizikai és lelki élmény.
Mi az, amit személyesen a legjobban szeretsz ebben a munkában?
A jégben ott van minden, amit a természet ad: törékenység, fény, idő, változás. Amikor faragok, úgy érzem, hogy nemcsak egy formát hozok létre, hanem párbeszédet folytatok az anyaggal. És ami a legfontosabb: a csapatszellem. Amikor több nemzet művészei, különböző nyelveken, de egyetlen célért dolgoznak – hogy valami gyönyörű szülessen a jégből –, az ember megtanulja, mi az igazi együttműködés.
