Vannak napok, amikor a pihenés egyenesen luxusnak tűnik, pedig nem kellene annak lennie. Épp olyan alapszükséglet, amilyen az evés – és ugye sem magunktól, sem a gyerekünktől nem vonnánk meg huzamosabb ideig az ételt? Ugyanígy, a legzsúfoltabb napokon is meg kell találnunk a lehetőséget a kikapcsolódásra.
A folytonos rohanás sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek nem tesz jót. Mégis úgy teszünk, mintha teljesen normális volna, hogy a hétköznapokon nincs egy perc szabad időnk sem. Ezzel viszont nem csak a kiégést kockáztatjuk, hanem azt is, hogy a gyerekek szintén a pihenés nélküli élet mintáját viszik majd tovább. Vagyis nincs mese, a pihenés apró lehetőségeit ugyanúgy meg kell találnunk a napjainkban, ahogy nem kérdés, hogy időt szánunk a vacsorára vagy a fogmosásra. Szerencsére már egy egészen kevés odafigyelés is segíthet ebben.
Mit társítunk a pihenés fogalmához?
Előbb azonban a kikapcsolódásról alkotott fogalmainkat kell kicsit rendbe tennünk. Érdemes fejben átkeretezni mindazt, amit a szabad időről, a „lustálkodásról”, a „semmittevésről” vagy épp a „jól megérdemelt” pihenésről gondolunk. A pihenés ugyanis nem olyasvalami, amit ki kell érdemelni, és nem csak akkor van rá lehetőség, ha pontról pontra minden feladatunkkal végeznek. Annyira felgyorsult az életünk, hogy a feladataink sosem fogynak el. Pihenni egyszerűen azért kell, hogy újratermeljük az erőnket. Ha a telefonunk akkumulátora lemerül, akkor a készülék egyszerűen nem működik tovább – épp így van ez velünk is, és ez nem csak a testünkre, hanem a lelkünkre is érvényes. Vagyis önmagunkat is rendszeresen „töltőre kell rakni”.
Kikapcs!
A legjobb, ha fizikailag és szellemileg elfáradva nem a telefonunk képernyőjére meredünk. Az agyunknak ugyanis nem újabb információkra van szüksége, hanem épp arra, hogy kis időre mentesüljünk az áradattól. Az apró „köztes időket”, például amikor sorban állunk, vagy a buszon ülünk, igyekezzünk nem azonnal kitölteni valamilyen gyors és könnyű szórakozással. Szokjunk inkább rá, hogy a pihenés lehetőségeként gondoljunk ezekre a percekre. Bámuljunk ki nyugodtan az autóbusz ablakán, vagy kapcsoljunk be valamilyen ellazító zenét, ha már mindenképp elővesszük a telefont.
Legyen időnk az átállásra
Amikor hazaérünk, ne essünk neki egyből a tennivalóknak. Mielőtt a gyereket tanulni küldenénk, vagy mi magunk elkezdenénk a háztartási munkával foglalkozni, legyen legalább egy negyedóránk az „átzsilipelésre”. Igyunk meg egy csésze teát, együnk meg néhány szem gyümölcsöt, beszélgessünk, lassuljunk le. Fújjuk ki magunkat, és tegyük le a munkahelyi gondokat, mielőtt elindulna a „második műszak”.
Pihenés a szabad levegőn
Amikor csak lehet, menjünk ki a szabadba! A munkában csípjünk le néhány percet az ebédszünetből, hogy egy picit sétálhassunk a környéken. Amikor a gyereket elhozzuk az óvodából, iskolából, engedjük ki a gőzt a játszótéren. A lényeg, hogy legalább néhány percig friss levegőt szívjunk az aktív pihenés jegyében.
Az éjszakai pihenés előtt kell egy kis csend
Lefekvés előtt vezessük be a „csendes félóra” intézményét. llyenkor kapcsoljunk be hangulatvilágítást, párologtassunk egy kis levendulaolajat, Zuhanyozzunk le, vagy vegyünk kádfürdőt, csendben, egyedül. A gyerekeknek is tanítsuk meg, hogy közvetlenül lefekvés előtt már nincs képernyő, zajos akciófilm és más zajforrás. Ha képesek vagyunk a nap utolsó szakaszában lecsendesíteni az agyunkat, éjjel is jobban megy majd a pihenés. Ha nagyon foglalkoztat bennünket valami, vagy másnapra van egy sürgető teendőnk, írjuk le. Így kiadhatjuk az érzelmeinket, vagy jegyzetet készítünk arról is, amit másnap nem akarunk elfelejteni.
Tervezzük be a pihenés idejét
A pihenés tervezett idejét ugyanúgy írjuk be a naptárunkba, mint a legfontosabb értekezletet. Elvégre a legfontosabb munkatársunk nem más, mint mi magunk. Ilyenkor nincs kötött program, tegyük azt, ami a legjobban esik – a kimerítő edzéstől az olvasáson, zenehallgatáson át a nap közbeni szunyókálásig.
Néha mondjunk nemet
A túlterheltséget a legtöbbször hajlamosak vagyunk a rossz időmenedzsment számlájára írni. Pedig van a feladatoknak az a mennyisége, amit egyszerűen a legjobb akarattal és a legnagyobb szorgalommal sem lehet belepasszírozni egy napba. Főleg, ha nem is tekintünk minden ébren töltött órát munkaidőnek. Szokjuk meg, hogy az időnknek értéke van, és van, ami nem mehet a pihenés rovására. Néha még a munka, vagy a tanulás sem. Amit ki lehet hagyni a napi programból, arra egyszerűen mondjunk nemet. Ez a nem feltétlenül szükséges különórákra is vonatkozhat!
Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog alapító-szerkesztője
Fotók: freepik.com
