Happy Family szerkesztőségi interjú Adorján Flórával, a Szeretünk Zala társalapítójával slow turizmusról, autentikus zalai szemléletmódról, helyi programokról.
A mai utazók már nemcsak szállást keresnek, hanem valódi élményeket, lelassulást és olyan kikapcsolódást, ami az adott helyhez kötődik. A Hotel Karos Spa programjában a szállodai wellness mellett megjelenik a slow turizmus, az autentikus zalai élmények és a fenntartható szemlélet. Hogyan lehet összehangolni egy wellness szállodát a valódi desztinációs élményekkel?
Ha slow turizmusról beszélünk, nagyon fontos, hol helyezkedik el az adott szálloda, hogy a szállodán belül milyen programok vannak, mire tudjuk felhívni a figyelmet. A Karos Spa-ban nagyon jó irány alakult ki. Amellett, hogy számos programlehetőséget kínál egész nap, mégis igyekszik hangsúlyt fektetni a környékre is. Ha valaki hosszabb időre jönne, vagy nem csak medencézni szeretne egész nap, hanem picit kikacsingatna a hotelből, akkor erre is van lehetőség.
A Karos Spa például felhívja a vendégek figyelmét a zalakarosi és a Kis-Balaton természetvédelmi terület látnivalóira és ajánl aktív élményeket is. Kerékpáros programlehetőségeket is biztosítanak, lehet e-rollert is bérelni, amelyekkel rövidebb-hosszabb távra is el tudunk jutni. Itt érdemes megemlítenem, hogy Zalakaros a Kis-Balaton természetvédelmi terület mellett helyezkedik el, és ez egy nagyon nagy vonzerő itt a környéken.
A szálloda és a régió összekapcsolása akkor tud jól működni, ha a szálloda is a helyi értékekre fókuszál, arra, hogy mi van körülöttünk. A zöld környezet a mai világban egyre fontosabb, felértékelődött. Elég csak egy sétát tenni Zalakaroson, már érződik a nyugalom, az erdőben megélheti az ember az áhítatot, megérezheti a természet spirituális hangulatát. Azt gondolom, ha eljön az ember egy wellness szállodába, ki kell lépnie annak környezetébe is.
A Szeretünk Zala mögött abszolút érezhető a személyes kötődés, küldetés. Elárulod, mi volt az a pillanat benned, amikor eldőlt, hogy elkötelezed magad a zalai régió szolgálatára, megpróbálod támogatni a helyi turizmust?
2020. május 1-jén indítottuk el a Szeretünk Zala felületeket és az egész missziót, ha lehet így nevezni. Én alapvetően zalai vagyok, Keszthelyen születtem, aztán Hévízen laktam, bejártam a világot, mert nagyon szeretek utazni, de valami mindig hazahúzott. Nemcsak a dödölle vagy az aludttejes prósza, mert amúgy nagyon-nagyon szeretek enni és imádom a gasztronómiát, főleg az itteni helyi gasztronómiát, de olyan sok érték van Zalában, amiről korábban senki nem beszélt vagy nem mutatta meg, mert nekünk, helyieknek, ez természetes. Természetes, ha elmegyek egy étterembe, akkor ott tudok helyi specialitásokat enni, de én azt gondolom, hogy ezt egy ide látogató nem feltétlenül tudja, ha nem beszélünk róla, ha nem hívjuk fel rá a figyelmét. Ezt hiányoltam, amikor elindítottuk az oldalt.
Saját indíttatásból is jött, én már akkor is foglalkoztam marketinggel és social médiával, és azt láttam, ha el akarok itthon, Zalán belül utazni – ugye akkor voltunk a Covid-kellős közepén és csak belföldön mozoghattunk – , nem tudtam, hogy merre induljak. A családdal voltunk a Keszthellyel szomszédos Reziben, vagy a Béke sztúpánál, azt úgy valahogy ismeri az ember, de vajon mi van még a környéken, ahol nem jártam? Erről akkoriban az interneten még nem volt túl sok információ.
Akkor a kíváncsiság is hajtott téged.
Igen, akkor azt gondoltuk, legyünk mi azok, akik ezt megcsinálják, egy picit kihangosítják. Nem álltunk meg social média és weboldalfejlesztés témában, hanem most már egyre több Partnerrel dolgozunk együtt itt a régióban. Ez lett a misszió, hogy Zalát megmutassuk másoknak is, meg nyilván magunknak is, mert számunkra is egy személyes felfedezés.
Egy sztorit még hadd meséljek el: egyszer valaki kérdezte tőlem, hogy nem lesz-e vége ennek egyszer, ha már mindent bemutattunk, és akkor nem lesz tovább mit… Erre csak azt tudom mondani, hogy a hat év alatt én magam sem tudtam minden szegletre eljutni. Még mindig előfordul, hogy például találok egy erdei kiránduláson egy vízesést, amiről azt sem tudtam, hogy ott van. Nyilván ezek a helyek nem alkalmasak tömegturizmusra, de akinek van ilyen érzékenysége rá, ő letérhet az útról, vagy egy geocaching alkalmával belefuthat egy csodálatos helybe, és ez tényleg itt van a szomszédban. Megtörtént az is, hogy a helyiek sem tudták, hogy itt van az adott látnivaló, hát akkor egy ide látogató honnan is tudhatná, hogy létezik?!
A slow turizmusról is kérdeznélek. Egyre erősebb trend, gyakran kommunikálják a hazai turizmus szektorban és külföldön is, viszont egy nagyon felgyorsult világban élünk. Hogy látod, mikor kezdett ennyire felértékelődni? Talán a Covid idején, vagy mindig is benne volt az emberekben?
Szerintem a természetjárás mindig is benne volt az ember vágyai között. Abszolút a Covidhoz kötném, akkor nagyobb figyelem fordult arra, hogy Magyarországon milyen látnivalók vannak. Be voltunk zárva, nagyon erős volt a kiszakadás élmény, hogy a képernyő elől tudjunk egy picit elszakadni, ami szerintem egyébként továbbra is nehéz.
Legalább a trend elindult. Zala sokáig egy nagyon csendes régiónak számított a hazai turizmusban, előny vagy hátrány ez ma vajon, hogy látod?
Szerintem előny, mert meg tudtuk őrizni azokat a kvintesszenciákat, vagy azokat az értékeket, amikre most tudunk építkezni. Azt gondolom, hogy Zalában nem tud kialakulni tömegturizmus. Ha kimész a természetbe, vagy sétálsz a városban, nem érzed azt, hogy össze vagy nyomva a sok turistától.
A mostani sajtóút egyik legerősebb eleme a Kis-Balaton élményvilága, Malom látogatás és a Kányaváry Borbirtok. Vajon ezekből a természetközeli programokból mit tudunk továbbvinni?
Azt gondolom, hogy ezeken a programokon sokkal jobban át tudjátok ti is érezni, meg tudjátok ismerni az itteni kultúrát. Abban hiszek, ha az ide látogatók tudnak találkozni a helyiekkel, akkor ez egy mély élményt tud adni. Főleg akkor, ha vendéglátás is van köré szervezve, például pálinkát kóstolunk, csak úgy. Nincs a programban, csak kapod, mert ilyen a zalai vendégszeretet. A Kis-Balatonnál pedig egy izgalmas természeti élővilágot tudunk megtapasztalni. Én is láttam például a kenuból egy rétisast, ami éppen ott mellettünk ötven méterre csapott le a vadlúd fiókákra. Olyan volt, mintha a National Geographic-ot néztem volna, már csak David Attenborough hangja kellett volna, aki ugye most száz éves.
A zalai gasztronómia és a borászat egyre hangsúlyosabb a helyi élményturizmusban, de mitől annyira különleges szerinted a zalai vendégszeretet?
Ezt nagyon nehéz összefoglalni nélkül, hogy ne mondanék egy példát is hozzá. Sokszor túrázom a környéken, és van, hogy egyedül megyek, van, hogy baráti társasággal, de mindig azt tapasztalom, ha egy szőlőhegyen sétálok, mert arra visz az út, és ott éppen kint van a birtoknak a művelője, a borász, a bácsi, aki éppen kapál, vagy metszi a szőlőt, akkor nem tudok úgy eljönni, hogy ne hívnának be, hogy ne akarnák megmutatni nekem, hogy ők mit alkottak abból a dologból, amit egy éve, vagy akár több tíz éve nevelgetnek.
Szerintem itt van egy nagyon jó kapcsolódási pont, és az, ami a zalai vendégszeretetet abszolút jellemzi. Itt még megvan az őszinteség, az autentikus hangulat, és ha még éppen bográcsoznak is, akkor még abba is bele lehet kóstolni.
Kommunikációs szakemberként hogy látod, ma már nem elég egy jó hotelnek egy szép wellness részleg, hanem pont, amit most említettél, a történetmesélések mennyire kulcsfontosságúak?
Szerintem nagyon, és mint említettük, nagy mértékben hozzájárulnak az élményhez, hogy mit mesélnek azok az emberek, akikhez érkezel, vagy akik a vendéglátóid. Például a Karos Spa régen egy almáskert volt, és most már értjük, miért van még a logóban is az alma. A történetek ereje szerintem fantasztikus.
És mit szeretnél, mit vigyünk magunkkal erről a sajtóútról Zaláról, nemcsak emlékként, hanem érzésként, vagy főleg szemléletben.
Én azt gondolom, hogy itt Zalában még figyelünk a természetre, és ha az ide látogatók is, vagy ti is figyeltek arra, hogy mi van körülöttetek, akkor ez meg tud maradni olyannak, amilyen.
Nem nagy ráfordítás vagy erőbefektetés, csak így megállni egy pillanatra, és körbenézni, hogy mit hallok, mit látok, és mit érzek. Én valahogy így tudom megfogalmazni ezt a zalai esszenciát, és amit nektek is remélem, hogy át tudunk adni.
Köszönjük, és zárszóként, mi lenne az az egyetlen szó, amivel jellemeznéd Zalát?
A természet. Az autentikus természetközeli élmény.
Nagyon köszönjük az interjút.
