November 29-étől különleges kiállítás nyílik Gödöllőn: a nagyközönség eredeti bábokat láthat, köztük olyan ikonikus figurákat, mint a TV Maci, Misi Mókus vagy a Mirr Murr-sorozat szereplői. Foky Ottó meséihez családok ültek le esténként, és sok felnőtt ma is szeretettel idézi fel a velük töltött gyerekkori pillanatokat. A kiállítás létrehozója nem csupán gyűjt, hanem a saját gyermekkori élményeit és a közös mesenézés varázsát szeretné továbbadni –felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.
Foky Ottó a magyar báb- és animációtörténet egyik megkerülhetetlen alakja, alkotásai: A Misi Mókus kalandjai, Mirr Murr, A legkisebb ugrifüles generációk közös élményeivé váltak. Hogyan és miért kezdted el gyűjteni a bábjait?
Valójában magam sem tudom, honnan jött az ötlet. Talán ha az ember elér egy bizonyos életkort, elkezd nosztalgiázni – és nekem egyszer csak eszembe jutott, milyen jó lenne egy olyan mesekiállítást létrehozni, amely összefoglalja az én korosztályom gyerekkorának emlékeit. Ez a gondolat aztán elfelejtődött, de amikor hirtelen felbukkant egy eredeti Foky-figura, éreztem, hogy itt a pillanat.
Lecsaptál rá? Megvásároltad?
Azonnal. Aztán kiderült, hogy az eladónál egy egész gyűjtemény lapul. Innentől kezdve hétről hétre került hozzám egy-egy újabb kincs. Csak a padláson porosodtak, arra vártak, hogy valaki újra foglalkozzon velük.
Melyik volt az első darab?
A Mirr Murr-sorozat kék csacsija.
A bábok milyen állapotban voltak?
Meglepően jó állapotban. Selyempapírba csomagolva, óvatosan tárolták őket. Csak apróbb javításokra volt szükség – például a TV Maci Paprika Jancsijának egyik lábát én magam rögzítettem. A legtöbb figura szinte makulátlan.
Már az elején tudtad, hogy nagy gyűjtemény lesz belőle?
Nem. Sőt, azt sem tudom, mekkora lehetett az eredeti készlet. Csak azt tudtam, miket szeretnék. A főbb darabokat sikerült eddig megvásárolnom.
Van kedvenc figurád?
Igen, az egész Misi Mókus-gyűjtemény. De ha ebből választanom kellene, akkor legyen Ottokár, a jeti vadász, és Sámuel, a teve. Ezek a többiektől eltérően nagyméretű bábok, ritkaságszámba mennek. Ezeket tényleg csak a filmekhez készítették, nem gyártották után őket. Nagy vágyam volt megszerezni mindkettőt.
Hogyan reagáltak a barátaid, amikor meglátták a gyűjteményt?
Amint elkezdtem posztolni róluk, hirtelen nagyon megnőtt a látogatók száma. Mindenki talált valami indokot, hogy bejöjjön hozzám, de rögtön kiderült: a bábok miatt kerestek fel.
A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor egy Erdélyből áttelepült barátom kézbe vette a TV macit, és elsírta magát. Azt mondta: számára ezek a figurák voltak a kapcsolat az anyaországgal. Akkor döntöttem el, hogy a kiállítást szeretném a határon túlra is elvinni.
Nézted gyerekként ezeket a meséket?
Az Esti mese szent volt. A hétfő pedig műsorszünet – ezt mindenki tudja, aki akkoriban volt gyerek. Nem mindegyik meséért voltam oda, a Varjúdombi történetektől féltem. De a többség azóta is kedves maradt. Bár 50 éves vagyok, a régi meséket ma is szívesen megnézem.
Mindenki azt hiszi, hogy a TV maci hatalmas. Mekkora valójában?
Mindössze 15–20 centi. Engem is meglepett a mérete. De ilyen apró bábokkal lehetett jól mozgatni a jeleneteket, hiszen minden egyes képkocka egy mozdulat. Az én TV macim ráadásul az ülő változat – abból nagyon kevés készült.
Hiányzik még valami a gyűjteményből?
Mindig előkerül valami új. De azt mondhatom, hogy a főszereplők megvannak.
Mit jelent számodra, amikor új darabbal bővül a gyűjtemény?
Mindig azt mondom: „Na most tényleg vége.” Aztán persze jön valami, amire nem lehet nemet mondani.
Az egyik legkedvesebb történetem a Pom-Pom sorozathoz kötődik. Az 50. születésnapomra egy barátom Sajdik Ferenccel megrajzoltatta nekem a Festéktüsszentő Hapcibenőt. Innen elindult egy gyönyörű közös munka: Sajdik Ferenc elkészítette a sorozat további 15 szereplőjét is, kifejezetten erre a kiállításra, ami november 29-én nyílik Gödöllőn A Művészetek Házában. Sajdik Ferenc nagyon készült a megnyitóra, de sajnos már nem lehet köztünk. A rajzok élete utolsó munkái közé tartoznak. Nagy becsben tartom őket – és azt érzem, hogy rajtuk keresztül mindannyian őrzünk valamit a közös gyerekkorunkból.
Felmerül a kérdés, hogy te mennyire vigyázol ezekre a kincsekre. Hogyan tárolod a bábokat?
Ugyanúgy, ahogy a korábbi tulajdonos, hiszen ez már bevált: selyempapírban és dobozokban. Figyelni kell arra, hogy a hely száraz legyen, és hogy a molyok ne tegyenek kárt bennük.
A gödöllői kiállítás után hová utazik Misi Mókus?
Ahogy a mesében, most az életben, hosszú útra indul a többiekkel. Várja őket Belgium, majd Zenta, Dunaszerdahely, Csíkszereda. Budapesten is tervezünk kiállítást, és külföldi múzeumok is érdeklődnek – még Japánból is.
