Sok szülő már az óvodás gyereket is külön edzésre, játékos nyelvórára íratja be, iskolásként pedig megérkezik a gyerekek életébe a versenysport vagy a felvételi-előkészítő. De hol van az a határ, amikor a különórák már többet ártanak, mint amennyit használnak?
Ovis angol, úszóedzés, zongoraóra vagy programozó szakkör – ezek egytől egyig hasznos elfoglaltságok. Ráadásul, ahogy közeleg a továbbtanulás, úgy döbbenünk rá, hogy amit a felvételin kérnek, az sokszor köszönőviszonyban sincs azzal, amit a gyerek az iskolában megtanul. A megoldás: újabb különórák, szervezett előkészítők. Van olyan gyerek, aki mindenféle izgalmasan hangzó foglalkozást kipróbálna. Más családokban viszont a szülők számára fontos, hogy a gyerek jó helyen, hasznos elfoglaltsággal töltse az idejét. Ezek mind lényeges szempontok, mégis érdemes kicsit szelektálni a rengeteg lehetőség közül. Hiszen a különórák csak akkor lesznek valóban építőek, ha örömforrást, és nem újabb adag stresszt jelentenek az egyébként is túlterhelt gyerekeknek.
A versenysporton túl
Mivel az iskolában – mindennapos testnevelés ide vagy oda – gyakran napi 6-8 órát is ülnek a diákok, valamiféle mozgásra mégiscsak szükség lenne. A baj az, hogy a legtöbb sportegyesület iskolás korban a versenysportot preferálja. Aki nem szeretne heti 4-5 alkalommal edzeni, versenyekkel tölteni a hétvégéjét, vagy egyszerűen a képességei nem teszik bajnok-aspiránssá, annak sokszor kevés a lehetősége arra, hogy a feszültséget aktivitással vezesse le. Nagyon nagy szükség lenne olyan helyekre, ahol a heti 2 alkalommal edző „hobbistákat” is szívesen fogadják. Szerencsére azért néhol fellelhetőek ilyesmik – amíg el nem szaporodnak, addig viszont marad a rendszeres játszóterezés, a családi kirándulás, a nagy séták, a gyerekjóga, tizenévesen pedig az edzőtermek aerobik- és pilates-órái.
Így válasszunk a különórák közül
A megfelelő különórák kiválasztásánál többféle szempontot is érdemes figyelembe venni. Az első természetesen a gyerek érdeklődése, hiszen akármilyen jól is hangzik a kiszemelt foglalkozás, ha a gyereknek csak újabb kötelesség szakad a nyakába vele, akkor máris mellényúltunk. Ne a várható munkaerőpiaci előnyt, vagy a saját egykori vágyainkat vegyük figyelembe, hanem azt, hogy mi az, amit a csemeténk igazán szívesen csinál. Már csak azért is, mert így tanulhatja meg, hogy az ismeretszerzés örömforrás is lehet. Nem mellékes az sem, hogy hová, hányszor és milyen időpontban kell elvinnünk a gyereket. Ha ez az egész család életét felborítaná, keressünk más megoldást – ahogy akkor is, ha a különórák költsége nőne túl a családi büdzsén.
A határhúzás a különórák terén is hasznos!
Szabjuk meg a különórák időbeli kereteit is. Számoljunk azzal, hogy egy átlagos gyereknek naponta legfeljebb 2-3 órája jut a kötetlen játékra – ebből vesszük el az időt a foglalkozásokkal. Pedig a kötetlen, szabályozatlan időtöltésre mindenkinek szüksége van. Az egész napi feladat-dömping után még az sem haszontalan, vagy lusta dolog, ha a gyerek egyszerűen csak az ablakon bámul ki! Ráadásul, akinek minden perce fegyelmezetten be van osztva, az felnőtt korában is hajlamos lesz magát túlterhelni. Azt sem tanulja meg, hogyan kell gazdálkodni az idejével, rangsorolni a feladatait, és meghúzni a határait. Pedig, ha már munkaerőpiaci előnyökről beszélünk, rendkívül hasznos képesség, ha valaki, akár digitális nomádként képes időre végezni a feladataival és még a pihenést is betervezni a napi programjába. Aki ebben nő fel, később komoly előnyben lesz azzal szemben, aki elvárja és elfogadja, hogy a főnöke ossza be az idejét.
Csak addig, amíg örömmel megy!
Óvodában általában heti legfeljebb két, 45 perces foglalkozást szoktak javasolni a gyerekeknek, az alsósoknak legfeljebb heti három órát. Később persze bővíthető ez a keret, hiszen, ha tehetséges a gyerek, aligha ússza meg a versenysport vagy a zeneiskola „egész embert kívánó” időrendjét. Arra azonban mindig figyeljünk, hogy van-e motivációja. Amíg örömmel csinálja, amit csinál, addig nincs gond, ám kiégni a legnagyobb győzelem kedvéért sem szabad. Azzal sincs gond, ha a gyerekünk egy idő után váltani szeretne: végülis mikor próbálja ki magát minél több dologban, ha nem az iskolás évei alatt?
Csiki Judit, a Zöldsaláta self care életmódblog (https://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője
Képek: freepik.com
