Zöld teás-fehércsokis keksz és egy ráadás

Érdekes recept kipróbálását javasoljuk számotokra is, a Bombolone blogról. Sőt egy ráadás sütivel is elkápráztathatjátok a családot! Vonjátok be a gyerkőcöket is a készítésbe és előbb-utóbb maguktól is meglepnek majd valami finomsággal.

Évekig a torták küllemében éltem ki a kreativitásomat, mára azonban egyre inkább érdekel a belső. No, persze eddig is igyekeztem tartalmilag is minőségi ízeket produkálni, de pl. évekig a trüffel recept volt a nyerő. Szerette a család, a barátok, így jó darabig kitartott a lelkesedés. Aztán megszaporodtak a kérések, de talán sokkal inkább magam kezdtem újabb és újabb ízeket felfedezni, kipróbálni.

A kezdő lökést egy bonbon tanfolyam adta meg, de nagy szerepe volt a cukrász sulinak is, ahol sok finom hagyományos receptet sajátíthattam el. Ma már azonban inkább a különleges ízek, ízkombinációk érdekelnek. Most ott tartok, hogy közelebbről is szeretném megismerni a francia cukrászatot, az ízorgiában tobzódó, gyönyörű és változatos formájú desszertek világát, ahol nem a cukormassza és az abból készült szintén művészi díszítés a lényeg, hanem maga a belső, amihez persze szorosan kapcsolódik itt is a külső bevonat és díszítés.

Egyik vonal sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Egymás mellett megférő, csodálatos világok ezek, melyeket akár össze is hozhatunk egy tortában. Valami ilyesmi próbálkozásaim voltak már, de a szebbnél szebb formájú, csillogó glazúrral leöntött desszerteket még külön ki kell majd tanulnom, nem is beszélve a karamell díszítésről.
Ezzel kicsit előreszaladtam, hiszen most nem egy ilyen francia desszert lesz a téma, hanem egy keksz. A különlegessége abban rejlik, hogy zöld tea port tartalmaz, nem is kis mennyiségben. Ettem már ennél enyhébb tartalmú kekszet is, akkor szerettem meg az ízét, de persze konkrétan azt a receptet nem ismerem. Ezért elkezdtem a felfedezést ebben a témában, hiszen amúgy is szerettem volna új keksz receptet kipróbálni.

Zöld teás-fehércsokis keksz receptje:
Hozzávalók:

24 dkg liszt
15 g zöld tea por (Matcha tea, kapható pl. az Ázsia boltban, a Fővám téren)
15 dkg sótlan, puha vaj
13 dkg porcukor
csipet só
2 tojássárgája (L-XL méret)
1/2 bögre fehércsokis pasztilla

Elkészítés:
Egy tálba összeszitáljuk a lisztet és a zöld tea port. A vajat a cukorral és a csipet sóval krémesre keverjük, hozzáadjuk a tojások sárgáját és tovább keverjük. Majd fokozatosan hozzáadagoljuk a zöld teás lisztet. Ha egyneművé vált a masszánk, akkor beletesszük a csokit is. A robotgéppel keverjük tovább, hogy a csokipasztillákat kicsit megtörje, aprítsa és kellően beledolgozza a masszába. Utána kivesszük a masszát a keverő tálból, két egyenlő hengert formálunk belőle és folpackba csomagolva pihentetjük a hűtőben, lehetőleg egy éjszakán át, de legalábbis jó pár órán keresztül. Ha megdermedt, kibontjuk a csomagolásból és éles késsel kb. 7 mm vastag szeletekre vágjuk. Sütőpapíron egymás mellé helyezve 150 °C-on 20-25 perc alatt készre sütjük.
Az eredeti receptből, mely itt található, azt is megtudhatjuk, hogy akkor marad a henger tökéletesen kerek metszetű, ha rizságyon pihentetjük. Nos, én nem akartam erre pazarolni ennyi rizst, de ha valaki nem bánja, bátran bevetheti ezt a megoldást. Egyébként kézzel is kicsit visszanyomkodhatjuk kerek formára, semmi baja nem lesz tőle. Nekem amúgy is kicsit töredezett a szeletelésnél, úgyhogy mindenképpen össze kellett nyomkodnom, hogy egyben legyenek a szeletek.
Az idő kifejezetten jót tesz ennek a keksznek.  Több, mint 1 hétig nassoltuk és pár nap után vált egyre kekszesebb állagúvá. Elsőre sem volt rossz, de az biztos, hogy 2-3 hétig simán bírja.
Először citromos verzióban képzeltem el, de az egy citrom héja, amit belereszeltem, az konkrétan olyan volt,  mint halottnak a csók. Legközelebb kevés citromlével és még több citromhéjjal is ki fogom próbálni. Szerintem így is, úgy is érdemes megkóstolni, mert könnyű elkészíteni, finom és sokáig eláll.
Hogy még tovább beszéljek (írjak) a különleges ízekről, következzen pár szó egy ritka és tényleg nagyon különleges fűszerről. Ez pedig nem más, mint a tonkabab, amiben egyszerre  keveredik a keserűmandula, a vanília, a szegfűszeg, az ánizs és a dohány illata. Leginkább a csokoládé, azon belül is az étcsoki igen jó barátja, de ennél szélesebb körben is felhasználható. A szerecsendióhoz hasonlóan reszelve, kis mennyiségben kell használni.

Nagy mennyiségben ugyanis veszélyes, a benne lévő kumarin tartalom miatt, több országban nem is engedélyezett. Azonban csekély felhasználásával semmi bajunk nem lehet… mi legalábbis túléltük az ezzel fűszerezett sütemény elfogyasztását.

Egy ilyen kis szem kb. 1/3-át reszeltem bele a francia expressz süti készítése közben a vajjal elkevert olvasztott csokiba. Miután megsült és felszeleteltem, tökéletesen érezhető volt az illata is és ízben sem okozott csalódást.

Forrás: http://bombolone.blogspot.hu
MEGOSZTÁS