Szülők: a család alapjai, avagy amikor apa és anya nem “homályosodik el” egymás számára

Amikor elhangzik az a kifejezés, hogy család, akkor szinte mindenki automatikusan a gyerekekre gondol, és csak mellesleg a szülőkre is. Én azonban azt gondolom, hogy egy család már akkor család, amikor egy férfi és egy nő összeházasodik.

A férj és a feleség közötti kapcsolat minősége alapozza meg a friss, babaillatú jövevényeket körülvevő atmoszféra hangulatát.

Hogyha a családra, mint fogalomra gondolok, akkor nekem a feltétel nélküli szeretet, teljes egység jut az eszembe. Tudjátok az a fajta hangulat, amikor közösen ülnek az asztalnál, egyik nap nevetnek, egyik nap sírnak, de szövetségben vannak. Számomra valamifajta egylényegűség is van benne, olyan közösség, ahol elfogadjuk egymást, fontos a másik a számunkra, és közösek a céljaink.

Éppen ezért azt gondolom ahhoz, hogy a gyerekek megérkezésével létrejövő tágabb család ilyen harmónikussá tudjon válni, a szűkebb családnak (ahol még “csak” a férj és a feleség van jelen) kell letennie az alapokat.

Az alapok letétele könnyebb, amikor még csak ketten vannak. Egy új jövevény felbolygat mindent – az érzéseinket, a komfortzónánkat, a magunkról és egymásról alkotott képünket. Teljesen ismeretlen helyzetekbe kerülünk, ismeretlen érzésekkel találkozunk, ami sokszor feszegeti a határainkat. Nehogy félreértsetek, ez egy fantasztikus dolog! De az eleje, amíg mindannyian belejövünk, hozzászokunk az bizony fárasztó. Az új helyzetek, a fáradtság pedig kissé elterelheti a figyelmet a korábban említett alapokról, és egymásról is.

Kicsivel több, mint öt éve lettünk szülők, három kisgyermekünk van, és nagyon hálás vagyok, hogy a férjem a legjobb barátom is egyben. Nem is tudom máshogy elképzelni, ugyanis a köztünk lévő erős, szereteten és barátságon alapuló viszony ami segített számunkra újra és újra lerakni a családunk alapjait, vagyis megerősíteni az egymás közti kapcsolatot.

Mindig is figyeltünk arra, hogy ne homályosodjunk el egymás számára! Azt gondolom, hogy nagyon fontos odafigyelni a házastársaknak egymásra ahhoz, hogy a családjuk valóban az a nagybetűs család maradhasson, aminek korábban elképzelték. Hiszen ez a “gépezet” újra és újra töltést igényel, ha fárad, olajozást, ha nyikorog.

Az egymásra való odafigyelés számomra, az egymásra hangolódást jelenti. Ez annyira sokrétű, olyan sok lehetőség van benne, hogy csak a képzeletünk szab határt neki. Kölcsönösen segíthetjük egymást a munkában / háztartás körüli teendők elvégzésében, gyerekekkel való foglalkozásban, a felfrissülésben… Azonban én mindezek mellett a legfontosabbnak a kommunikációt tartom. Tudom, hogy elcsépelt, azonban mégis igaz. Szükség van arra, hogy időt szakítsunk a beszélgetésre. Amikor mindenki elmondja a másiknak ami vele történt aznap, milyen érzések, gondolatok kavarognak benne, mitől fél esetleg, mi bosszantja, vagy mi tette boldoggá, büszkévé. Hogyha ezeket elmondjuk egymásnak, akkor nemcsak bevonjuk a másikat a napunkba, hanem megosztjuk vele azt is ami foglalkoztat bennünket – egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Nincs lehetőség így duzzogni, puffogni, stresszelni sem, mert a beszélgetés végére közösen cipeljük az adott terhet, vagy közösen éljük át az örömöt.


Mi minden este beszélgetünk egymással a férjemmel. Amikor fáradtak vagyunk, akkor is szakítunk időt egymásra, ha mást nem akkor csak egy fél órát. Ilyenkor “lejár apa és anya munkaideje”, a gyerekeknek “kötelező” aludni, hogy teljesen egymásra tudjunk figyelni.

Nagyon jó, hogyha ki tudtok szakadni és el tudtok menni néha-néha randizni egyet. Egy közös séta, kirándulás, kávézás, vacsora… Ezek az alkalmak mind-mind különlegesek és felüdítőek mindkét fél számára.

Viszont sokakat frusztrál, hogy nincs kire bízni a gyereket, vagy nincs elég pénz ehhez. Éppen ezért, szerintem nem szabad elszomorodni, ugyanis a kapcsolatépítést ne csupán ezekre az alkalmakra tartogassuk.
Ugyanúgy ahogyan mindennap időt szánunk a gyermekeinkre, egymásra is idő kell szánnunk mindennap. Minden családnak más-más okozza a felüdülést és máshogyan képzeli el a közösen eltöltött időt, úgyhogy a legjobb ha együtt találjátok ki, hogy mi a legmegfelelőbb számotokra, akkor és úgy hangolódjatok egymásra. Mi nagyon szeretjük a fentebb említett esti beszélgetéseket, a közös itthoni filmezéseket. Szeretünk néha egy-egy randi délelőttöt beiktatni, és próbáljuk szokássá alakítani, hogy egy évben egyszer két napra elutazunk.
Higyjétek el, a gyerekek is sokkal jobban biztonságban és a helyükön érzik magukat, hogyha tudják a szüleik között minden rendben van.
Sőt, nekünk is fontos egymás felé kimutatnunk, hogy még mindig mennyire szeretjük egymást, mennyire fontosak vagyunk egymás számára. Hogy a nő nem kizárólag anya, és a férfi nem kizárólag apa, hanem továbbra is férj és feleség!

Ettől leszünk újra és újra Mi ketten, és szintén ettől leszünk Mi, mint erős, szeretetteljes család a gyerekekkel közösen.

 

Szerzőnk: Bolvári Vanessza, aki a bolvaria.blog.hu alapító.szerkesztője

Fotók:123rf.com