Stresszoldás kicsiknek, nagyoknak koronavírus-járvány idején is

A jelenlegi speciális helyzet mindenki számára megterhelő: az oktatási rendszernek néhány nap alatt kellett átállnia egy a megszokottól eltérő működésre, de azok is csak most alakítják ki a megfelelő kereteket, akik eddig irodában dolgoztak, most azonban otthoni munkavégzésre tértek át. Ez, és az összezártság, valamint a helyzettel járó bizonytalanság mindenkiben stresszt okoz, így a stresszoldás különösen fontos.

Bár nem mindig látjuk rajtuk, a gyerekek is aggódnak. Már csak azért is, mert látják a felnőttek bizonytalanságát, és hallják a híreket. Épp ezért különösen fontos, hogy a saját szintjükön őszintén beszéljünk velük arról, mi történik, és miért van most szükség különleges intézkedésekre: miért nem szabad kimenni a játszótérre, miért nincs iskola – és miért nem jelent ez valamiféle rendkívüli szünetet. És persze nagyon fontos az is, hogy amennyire lehet, magunkban is oldjuk a stresszt, hiszen ők is azt veszik át, amit rajtunk látnak, éreznek. Arról nem is beszélve, mennyi kellemetlen családi veszekedést tud megelőzni, ha egy kicsit karban tartjuk ilyenkor az idegrendszerünket.

Nem mindig egyértelmű a feszültség

Ahogy mi sem egyformán reagálunk a feszültségre, úgy a gyerekek sem csak kiabálva, veszekedve adják ki a bennük felgyülemlő feszültséget. Lehet, hogy „rosszalkodással” vezetik le a stresszt, de az is lehet, hogy visszatérnek olyan viselkedési formák, amelyeket már kinőttek, például a bepisilés. A kamaszoknál is előfordulhat különleges ingerlékenység, vagy az, hogy a számítógéphez menekülnek a hírek, a külvilág elől. Így a stresszoldás családi program kell, hogy legyen. És azt is tudomásul kell venni, hogy minden igyekezetünk dacára mindenki feszültebb lesz időnként a megszokottnál.

Aludjuk ki magunkat

Ez a kényszerszünet mindenképp alkalmat teremt arra, hogy végre rendesen kialudjuk magunkat – már csak azért is, mert kipihenten mindenkinek jobb formában van az idegrendszere. Ha reggel 8-kor ott kell ülni a virtuális órán vagy értekezleten, akkor is tovább aludhatunk annyival, amennyit eddig a reggeli utazásra, ingázásra fordítottunk. Ez persze azt is jelenti, hogy se a játék, se a munka ne nyúljon az éjszakába, hanem tartsunk ésszerű lefekvési időt, mégpedig úgy, hogy valamennyi idejük a szülőknek is jusson magukra, egymásra.

Legyen napirend!

A nagyon szigorú napirend egy idő után inkább kelti, mint oldja a feszültséget, de teljesen szétcsúszni sem lehet, és nem is érdemes. Épp ezért kell lazább, de mégiscsak létező kereteket szabni a munkára, a pihenésre, a közös mozgásra, de akár az egyedüllétre is. Ne éljük meg tragédiaként, ha nem sikerül mindent percre pontosan betartanunk, de ha lehet, nagyon ne csússzunk el a dolgokkal.

Stresszoldás mozgással

A mozgás létfontosságú a feszültség oldásában. Ahogy a sportoktatók is átállnak az online jelenlétre, erre egyre több, akár ingyenes lehetőség is kínálkozik a világhálón. Ha lehet, ne menjetek ki, a levegőzést inkább az erkélyen, az ablaknál, ha van, akkor a kertben oldjátok meg, de az utcára mindenki csak annyit menjen, amennyit feltétlenül szükséges. Lehet viszont együtt táncolni, énekelni (a zenének is gyógyító ereje van), gyerektornázni, a legkisebbeknek akadálypályát építeni otthon – persze csak szűk családi körben, a rokon gyerekeket nem most kell áthívni.

A közös játék is fontos

Ha már összezárt minket a járvány a családdal, érdemes minél több időt rászánni a közös tevékenységekre: társasozni, filmet nézni, mesét olvasni, beszélgetni. Nagyon fontos, hogy a gyerekek érezzék, hogy biztonságban vannak, és számíthatnak ránk. És a közös, aktív pihenésre is nagy szükség van az egész napi tanulás mellett. Emellett persze kell idő arra is, hogy egyedül, önállóan dolgozzák fel a helyzetet, így ne akarjunk mindig a nyakukon lógni.

Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog (https://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője

Fotók: freepik.com