Rendkívül különleges könyvek, avagy Mihasznák Enciklopédiája

… avagy akik nem passzoltak bele az iskolarendszerbe. A történelemben mindig voltak olyan személyek, akik nem sodródtak a többiekkel. Hanem sokszor éppen ők voltak, akik alakították, megváltoztatták, az addig megszokott folyamát a történéseknek.

Ma már ünnepeljük őket, tanulunk tőlük és róluk és felnézünk rájuk, de sokuknak meggyűlt a baja, a tanáraival, az oktatási rendszerrel és kortársaikkal. Nem egyszer nézték őket hibbantnak, komisznak vagy trehány tökfilkónak.

Sokukról kiderült aztán, hogy nem hogy nem tökfilkók, hanem egyenesen zsenik! Ezen komisz kölykök közül mutat be néhányat mai könyvünk: Mihasznák Enciklopédiája.

 

Anne BlanchardSerge Bloch,  Jean-Bernard Pouy: Mihasznák Enciklopédiája

Ez a könyv sok tekintetben kilóg az enciklopédiák közül. Nem mutat be fárasztóan sok embert. De, akiket bemutat, azoknak bámulatosan sokat megtudunk a gyerekkoráról, szüleikkel való kapcsolatukról, illetve annak hiányáról, a bukdácsolásaikról – legyen szó iskolairól, vagy az élet egyéb területeiről.

Legtöbbjükről kiderül, hogy sehogyan sem passzoltak a hagyományos iskolarendszerbe, viszont feltűnően sokan megszállottjai voltak a könyveknek, annak a fantáziavilágnak, amibe csak a lapokon megbújó történetek segítségével tudunk belépni. Honoré de Balzacról megtudhatjuk, hogy már 8 évesen bentlakásos iskolába járt. Tanárai nem tartották túl sokra, egyenesen „mamlasz, tohonya, búval bélelt” gyereknek titulálták. Őt ezek a vélemények nem tartották vissza attól, hogy az iskolaigazgató és tanárai háta mögött, 14 éves korára kiolvassa a kollégiumi könyvtár javát. Nem más okból, minthogy bizonyítsa, hogy csak és kizárólag azzal hajlandó foglalkozni, ami őt szenvedélyesen érdekli, bármi egyebet akarnak a fejébe verni, azt ő semmibe veszi.

Charlie Chaplin és Louis Armstrong mély szegénységből küzdötték fel magukat a csúcsra. Ezt nem csak a tehetségüknek köszönhették, hanem annak is, hogy ha segítő szándékba botlottak, akkor elfogadták a segítséget és soha nem voltak hajlandók feladni!

Igazán izgalmassá teszi a könyv a leírásokat, azzal, hogy jó pár történetet olvashatunk egyes szám, első személyben. Mintha magával a fiatal Napóleonnal, Edisonnal, esetleg magával Verdivel ülnénk egy szobában és hallgatnánk hogyan is indult ezeknek a hihetetlen férfiaknak az élete.

Minden történet csak a kezdetekről szól. A folytatást a legtöbb esetben ismerjük. Ha pedig nem így lenne, akkor könnyedén utána lehet nézni. A Mihasznák Enciklopédiája különlegessége éppen abban rejlik, hogy azokat a részeket mutatja meg ezeknek az embereknek az életéből, amelyek eddig rejtve voltak. Arról, hogy legtöbbjük csak nagy nehézségek árán volt képes a hagyományos iskolarendszerben megfelelően teljesíteni, hogy volt olyan később nagyhatalmú politikussá vált fiatalember, aki annyira vizsgadrukkos volt, hogy képtelen volt megírni a felvételijét. Arról, hogy nem csak a tanáraik, hanem a legtöbb társuk is tökfilkónak tartotta őket. És olvashatunk persze arról is, hogy egy ilyen magányos világban mekkora kincs egy barát! Illetve, hogy milyen jó, hogy vannak olyan pedagógusok, aki az álmodozás és az izgágaság mögött észreveszi a tehetséget és a jó ötleteket és nem biztatja, segíti ezeket a gyereket, hogy a zsenialitásuk előbukkanhasson.

Mi a tanulság? Nincs tökéletes gyerek. A nagy koponyák, akikből a nagy felfedezők és tudósok lettek, normális gyerekek voltak. Izgágák és hibáztak, sokszor. Normális, ha valaki hibákat vét. Persze, az a legjobb, ha ezekből a hibákból tanulunk. De mi szülők, ne várjuk el a gyerekeinktől, hogy tökéletesen belesimuljanak a rendszerbe. Lehet néha az a legjobb, ha hagyjuk őket biztonságos és ésszerű keretek között próbálkozni, hogy megtalálják és kövessék a szenvedélyeiket, még akkor is, ha az adott pillanatban ennek semmi értelmét nem látjuk. Ki tudja…

 

Szerzőnk: Fejős Panni

MEGOSZTÁS