Mit tanuljon nyáron a gyerek?

Két gyermekes anyaként már mondhatom, hogy nyári szünet rutinnal rendelkezem, de cikkem írása előtt megkérdeztem szakértőket és más szülő társakat, ők mit gondolnak a nyári tanulásról.

Véget ért a tanév és ránk szakadt a 77 napos vakáció. Sok szülőtársam már májusban beosztotta a gyerek minden vakációs percét. És jól tette, hiszen az élet nem áll meg, hogy a suli kapuja bezárult két és fél hónapra. A szülők dolgoznak és a gyerekeket is el kell helyezni valahová. Túl azon, hogy táborokat fizetünk, családi nyaralást szervezünk, nagyszülőkhöz küldjük, azt is át kell gondolni, hogy szükség van- e nyáron tanulásra, ismétlésre, felkészülve a következő tanévre. Hiszen mindannyian sikeres felnőtteket szeretnénk nevelni gyermekünkből. De vajon jól tesszük, hogy nyáron ismételtetjük?

Bűn vagy jót teszünk hosszútávon a gyereknek?

A vélemények nagyon megosztottak ezen a téren. Többen már az utolsó nap égetnék a tankönyveket és vannak, akik már ekkor megvették a vakációs munkafüzeteket. Van olyan barátnőm, aki az ovis gyerekét az iskolára készíti fel a nyári hónapokban különböző munkafüzetekkel, amikkel akár írni és számolni is megtanulhat a kisovis, ha elég nyitott rá.

Kedvenc tanító néninket is megkérdeztem. Komló Gyöngyit napközis tanító néninek kaptuk erre a tanévre és az egész osztály azonnal megkedvelte, barátságos, nyitott, őszinte stílusa miatt. Ping pong szakkört szervezett az osztálynak, korcsolyázni vitte őket a tanévben és együtt játszott a matekos osztály kemény fiú magjával is, ha már kész volt a lecke délutánonként. Ő ezt mondja a nyári tanulásról:

„Nem! Sőt! Egyenesen tilos! Az a tapasztalatom, hogy ma a gyerekek többségének nem adatik meg év közben az, ami a dolguk lenne: gyereknek lenni. Ez a folyamat pedig nem elhanyagolható, vagy kihagyható, az egészséges személyiségfejlődésből.
Olyasmivel foglalkozni, ami igazán kedvére való, igazán a korához való,  igazan érdekli, sok-sok hasznos tapasztalathoz juttatja.
Amiknek később a klasszikus tanulás során több hasznát veszi majd, mintha ugyanazzal foglalkozna, amivel egész évben.
Szóval irány a kikapcsolódás, lelki töltődés, pihenés!”

Pótlás muszájból

Bevallom, évekkel ezelőtt nálunk is volt vakációs tanulás, amikor kiderült, hogy az elsős fiam nem tudta megkülönböztetni az „a” és az „o” betűt, vagyis az írásnál nem igazán érdekelte, hogy mit ír le. Nem az ő hibája volt ez a hiányosság, a tanító nénije beteg lett év közben és a helyettesítő tanárok nem vették komolyan, hogy az elsős osztályban, van aki még most tanulna írni és olvasni. Így ránk maradt a pótlás. Az elsős írás munkafüzetet és olvasás könyveket újra tanultuk, azaz gyakoroltunk napi két órát a fiammal, hogy nehogy írástudatlan maradjon, szegénykém. Mivel jutalmaztuk is a munkát, nem vette annyira zokon, hogy a vakációjának a fele elment a pótlással. De ez egy extrém eset volt. Talán akkor érdemes gyakorolni, akár a drága szünidőt is beáldozva, ha a gyereknek nagyon nem megy valamilyen tantárgy és ezzel segíthetünk neki a felzárkózásban. Ilyenkor szaktanár segítségét is igénybe lehet venni, hiszen vele könnyebben megy a tanulás. És mindenképpen maradnia kell felhőtlen pihenésre, nyaralásra is idő, hogy regenerálódjon a suli kezdés előtt.

Nyelv és sport az más?

Mivel tizenöt éve a nyarainkat gyermekekkel szervezzük, így többször azt találtuk a legjobb megoldásnak, ha egy-két hét nyelvi tábort is beiktatunk. Ide mindkét fiam szívesen ment, mert az iskolában tanító angol tanárnőjük szervezte, aki egyébként is játékosan tanította az angol nyelvet. Táborában angol énekeket, játékos feladatokat és színdarabokat tanultak. Mindkét gyerek kért még egy hét ráadást is. És melyik szülő nem örülne, ha a gyerek boldogan megy nyelvi táborba? Mi örömmel fizettük be az újabb hetet. És ha belegondolok, mindkét gyerek kedvenc tantárgya az angol, talán ennek a tábornak is köszönhetően?  Úszótáborba is küldtük őket,mert szülővárosomban nagyon jó úszóoktatók dolgoznak. Több világbajnok úszó és vizilabdázó is ezekből a medencékből került ki. Tapasztalatom az, hogy  a napi úszásoktatás aranyat ért mindkét fiamnál. Intenzívebb volt így számukra, mint az ovis, vagy sulis heti egy úszásoktatás. Naponta délelőtt is úsztak és délután is tempóztak, de közben volt játék és pihenés is. Csodásan néztek ki a tábor végén. És vízbiztos gyerekeket kaptunk vissza, akiket nem kell félteni, ha vizes helyen nyaral a család.

 

Ha leckét kapnak nyárra

És mi van akkor, ha nem a gyerek és nem is a szülő dönti el, hogy tanuljon-e a gyerek nyáron, hanem a tanár, aki leckét ad a nyári szünetre. Vajon ezt miért teszi, hiszen ez az időszak hivatalosan a pihenés ideje a nebulók számára, nem kellene terhelni őket feladatokkal! Különösen az olvasónaplók elkészítésétől kapok dührohamot. Nem egy nyarunkból vett el pár szép napot, hogy megalkossuk a Kis Vuk családfáját vagy az Egri csillagok harci jelenetét rajzoljuk le (ezer törökkel, mert sokan voltak nagyon) a kiizzadt fogalmazásunk mögé. Ilyenkor lelki szemeim előtt láttam a strandon napozó tanárnőt, amint Nők lapját lapozgatva barnul a napon, míg én színezem a Nemecsek gittegyletes szerződését a gyerekkel együtt negyven fokban. Ezt talán át kellene gondolniuk a pedagógusoknak, mert egyrészről értem, hogy az olvasás szeretetét szeretnék átadni, de azt kötelező olvasmánnyal nem lehet megoldani, halkan súgom meg. Azt viszont pártolom, hogy olvasson a gyerek, ne csak nyáron, egész évben. De ne kötelezően, hanem szabadon választhasson a millió jó könyvből és ehhez jó, ha a szülő is ad tippeket.

 

Szerzőnk: Palásti Márti. a Mindennapi Nő bloggere

MEGOSZTÁS