Az élet kevés területének van olyan bőséges szakirodalma, mint a gyereknevelésnek. De vajon jók ezek a könyvek valamire? Vagy könyvből nevelni egyszerűen képtelenség?
A gyerekneveléshez mindenki ért – legalábbis így látszik, amikor kezdő szülőként hazavisszük a kórházból az elsőszülött csemeténket. Mindenkinek van egy jó tanácsa, egy ötlete, csak mi állunk néha tanácstalanul a síró baba mellett. Mivel a legtöbben szeretnénk tudatos szülők lenni, már idejekorán elkezdjük olvasni a hazai és külföldi pszichológusok, szuperdadák és hasonló szaktekintélyek gyereknevelésről szóló könyveit, de mintha a mi gyerekünk még véletlenül sem akarna pont úgy viselkedni, ahogyan a könyv szerint kellene. Akkor viszont érnek ezek egyáltalán valamit? Nem képtelenség könyvből nevelni a gyereket?
Nagyot fordult a világ
Van, aki teljességgel kétségbe vonja ezeknek a könyveknek a hasznosságát. Hiszen az anyák évszázadokig semmi ilyesmit nem olvastak, egyszerűen csak átvették a saját szüleiktől a nevelési elveket, és eszerint nevelték a saját gyerekeiket. És ott vannak azok a bizonyos anyai ösztönök is, amelyekre támaszkodhatunk. Miért nem lehet ezt egyszerűen ugyanígy tovább csinálni?
Ha csak a hagyományokhoz ragaszkodnánk, akkor talán lehetne. De az utóbbi 2-3 évtizedben óriásit fordult a világ. A mai szülők olyan kihívásokkal néznek szembe, amelyeket a régi módszerekkel már nem lehet megoldani, ugyanis egyszerűen nem léteznek rájuk régi módszerek. Az előző generációk idejében más jelentette a gyereknevelési gondot, mint ma – nem volt például internet, és az ezzel járó összes nehézség, ugyanakkor nem volt kérdés, járhat-e egyedül iskolába egy harmadikos.
Átalakult a szemlélet
A gyereknevelés szemlélete is alaposan átalakult. 50-100 éve még az volt a lényeg, hogy a gyerek illedelmesen, jól viselkedjen, lehetőleg ne okozzon túl sok fejfájást a szüleinek, és probléma nélkül illeszkedjen a társadalom szövetébe, maradéktalanul teljesítve a kötelességeit. Nem mondanám, hogy mindez ma lényegtelen, de ma már a gyerek egyéni boldogsága is sokkal nagyobb teret kap a nevelésben. Már csak azért is, mert többet tudunk a gyermeklélektanról, mint korábban.
Visszaszorult a szigor, a büntetés, és szerencsére egyre többen tudják azt is, hogy a testi fenyítés nem más, mint bántalmazás. Nagyobb teret kapott az önmegvalósítás, az egyéni utak keresése – akár a hagyományos munkahelyi hierarchiától eltérő karrierutak. Ezekre pedig szülőként mind fel kell készülnünk. Mint ahogy arra is, hogy a magunk boldogságát se hanyagoljuk el, hiszen a legboldogabb gyerekek a boldog családokban nőnek fel.
Könyvből nevelni nem életszerű, a könyvek mégis sokat segítenek
És mivel a régi minták már nem érvényesek szóról szóra, nem tudjuk egy az egyben átvenni azt, ahogyan minket nevelnek. Itt lépnek be a képbe a gyereklélektanról, a gyereknevelésről szóló művek. A választék szinte végtelen, és az alapelvek sem feltétlenül egyformák. Van, amelyik szerző a tervszerű következetesség mellett teszi le a voksát, van, aki inkább a családi demokrácia szószólója, akkor is, ha ennek nyomán borul a tervszerűség és a szülők tekintélye. A lényeg, hogy mind kicsit mást, újat hoznak, tudományos szempontokkal gazdagítják az eszköztárunkat, és megértetik velünk azt is, hogy nem vagyunk egyedül a szülőként megtapasztalt problémáinkkal. Sőt, segítenek felismerni, ha problémával, például tanulási nehézséggel nézünk szembe, és elmozdíthatnak afelé, hogy segítséget kérjünk.
Könyvből nevelni, úgy, ahogyan ezt elsőre elképzelnénk, persze lehetetlen. Hiszen egyrészt aligha van olyan szülő, aki szóról szóra képes lenne követni bármelyik szakkönyv elveit és megoldásait. Az sem életszerű, hogy egy váratlan helyzetben gyorsan fellapozzuk, mit mond erről a szituációról a kedvenc könyvünk. Ráadásul a gyerekek sem mindig úgy viselkednek, ahogy azt a szakkönyvek szerzői elképzelik – van, hogy a nehéz helyzetre adott tuti megoldásra egészen máshogyan reagálnak, mint ahogyan a könyv alapján várnánk.
Ennek ellenére mégis érdemes legalább néhány gyereknevelési könyvet elolvasni. Hiszen mindegyikben találhatunk pár olyan gondolatot, iránymutatást vagy épp egészen konkrét tippet, amely eszünkbe juthat és segíthet konkrét helyzetekben. Minél több információnk van a témában, annál jobban megérthetjük a saját gyerekünket, és felismerhetjük saját, esetleg idejétmúlt, vagy más okból nem működő mintáinkat. Az eszközökből szabadon választhatunk, nem kell feltétlenül szolgaian követnünk egyik vagy másik elgondolást. Elég, ha azokat a tanácsokat építjük be az életünkbe, amelyek illenek a habitusunkhoz, az életmódunkhoz, a személyiségünkhöz. Így viszont könnyebben reagálhatunk a korábban esetleg megdöbbentőnek gondolt helyzetekre is.
Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog (https://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője
Fotók: freepik.com
