Kultúra gyerekkel – mikor, hol, hogyan?

Kezdem a jó hírrel: a gyerekek meglepően fogékonyak a múzeumokra, kiállításokra, koncertekre, de akár még a klasszikus városnézésre is. Azt azonban nem árt megtervezni, mikor milyen programot „adunk a kezükbe” a kultúra jegyében. 

Amikor megszületnek a gyerekek, sokan azt hiszik, hogy hiába szerettek kiállításra járni, ennek most jó időre vége, legalábbis akkor, ha nem tudnak bébiszittert szerezni néhány órára. Pedig akár már az egészen kis babákkal is meg lehet látogatni egy-egy múzeumot. Velük tulajdonképpen egyszerűbb is, hiszen jó esélyünk van rá, hogy a babahordozóban, vagy a kendőben csendben végigalusszák a kiállítást, különösen, ha előtte gondoskodunk a teli pocakról és a tiszta pelenkáról. Vannak kifejezetten kisbabás szülők részére szervezett múzeumi programok is, például a Magyar Nemzeti Galéria Anya, nézd! című tárlatvezetései, ahová egyévesnél kisebb babával érkező szülőket várnak. És bár a kicsik ilyenkor nyilván nem szakértő szemmel élvezik a művészetet, ne hidd, hogy az ilyen korai kulturális élmények nyomtalanul múlnak el! Akit már korán kultúr programokra visznek, annak egyszerűen természetessé válik, hogy a kultúra is a szórakozás egyik formája – ennek későbbi hasznáról pedig aligha kell meggyőzni bárkit is.

Megfogható, megmászható…

A totyogó kor kicsivel bonyolultabb, hiszen itt már muszáj olyan programot találni a gyereknek, ami őt is érdekli, leköti. Ráadásul épp ez, az az időszak, ahol azok a múzeumok „veszélyes terepnek” számítanak, ahol nem lehet ide-oda szaladgálni, csúszni-mászni. Egy darabig ugyanis elvannak a kicsik a babakocsiban, utána viszont egészen biztosan szeretnének saját felfedező útjukra indulni. Épp ezért olyan helyeket érdemes választani, ahol meg lehet fogni, meg lehet tapogatni a tárgyakat, vagy épp kifejezetten a kicsi gyerekekre szabják a programokat. Az ekkora gyerekek már általában élvezik a babakoncerteket, különösen, ha utána a hangszereket is szemügyre lehet venni, a Szentendrei Skanzenhez hasonló szabadtéri múzeumokat, ahol a klasszikus kultúra mellett nem hiányzik a játszótér, de állatokkal is lehet ismerkedni, sőt, akár a szalmabálába is bele lehet ugrani.

Kultúra a dinoszauruszoktól a városnéző programokig

Az óvodások számára kinyílik a világ: van, aki a dinoszauruszokért lelkesedik, van, aki inkább a mozdonyokért van oda. Ha találunk nekik olyan kiállítást, amelyik megfelel az érdeklődési körüknek, akkor nyert ügyünk van. Van, akinek a mese-, másoknak a játékmúzeum lesz a kedvence, más a csokoládémúzeumért rajong majd. De akár a történelemről is lehet nekik mesélni – az én gyerekeim például a mai napig élvezik az Aquincumi Múzeum Floralia rendezvényeit, a várakat, sőt, a római Colosseum is nagy élmény volt nekik, pedig a kisebbik ekkor még 6 éves sem volt. Ekkor már művészeti alkotásokat is lehet nekik mutatni: van, aki a mozaikokon például a díszes ruhákat, míg más a technikát, az apró kövekből összeállított képet értékeli. Az iskoláskorúaknál pedig akár az iskolai tananyagra is építhetünk. Ők általában nagy örömmel látják viszont élőben is mindazt, amiről a könyvekben olvastak. Érdemes kihasználni, hogy a múzeumok többsége külön programokkal vagy felfedező füzettel, esetleg múzeumpedagógiai programmal kedveskedik a fiatal látogatóknak. Így még könnyebb a kultúra befogadása, az ismerkedés a kiállított különlegességekkel.

Strandolás vagy városnézés?

Az óvodás- és iskolás kor az is, amikor egy-egy rövidebb városnézéssel is meg lehet próbálkozni, akár bel-, akár külföldön. Persze nem árt, ha a szép épületeken kívül van egy-egy játszótér a közelben, vagy meg lehet enni egy finom fagyit, esetleg díszes ruhába öltözött őrséget láthatunk egy várban, de ebben az időszakban a nyaralásnak már nem kell kizárólag a strandolásról szólnia. Egyetlen dologra érdemes figyelni: a gyerekek figyelme nem tart ki több órán keresztül – ez annál inkább így van, minél kisebb a gyerek. Így érdemes olyan múzeumokat, városnéző sétákat választani, amit viszonylag rövidebb idő alatt is abszolválhatunk, és ha lehet, ne törekedjünk arra sem, hogy mindent megnézzünk. Ha elfáradnak, keressünk pihentetőbb programot. Ugyanez vonatkozik az „ülős” programokra, a mozira, a színházra, a különböző előadásokra: először rövidebb, kifejezetten a megfelelő korosztály számára ajánlott előadásokkal próbálkozzunk, ezután jöhetnek a hosszabb darabok.

 

Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog (http://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője

 

Fotók: freepik.com

MEGOSZTÁS