Közlekedj okosan, gyerekkel is

Mindig úgy gondoltunk az utcára és a közlekedésre, mint az élet részére. Ami lehet izgalmas, sietős, várva-várt, esetleg rém unalmas és kötelező. Aztán gyerekeink lettek és azt vettük észre, hogy az utca irtózatosan zajos, hatalmas tömeg van és nem mellesleg, ezernyi veszélyes csapdát rejt.

Ez persze túlzás, de az tény, hogy egy vagy több gyerekkel az utcán való közlekedés néha az extrém sportokat megszégyenítő adrenalin löketet biztosít. Ennek csökkentése érdekében szerintünk elengedhetetlen, hogy a lehető leghamarabb megtanítsuk a gyerekeknek is a közlekedési szabályokat. Ezek nem csak amiatt fontosak, hogy a őket biztonságba tudjuk, hanem azért is, hogy ők is megtanulják, hogy nekik is figyelni kell a többi közlekedőre.

Az utcán a gyalogosok mellett, rengeteg jármű is megtalálható, a teljesség igénye nélkül: autó, busz, bicikli, roller, görkorcsolya, gördeszka, motor és persze kerekesszék.

Természetesen a járgányoknak helye van a közlekedésben, de mindenképpen meg kell tanulni, hogy pontosan hol is van ez a hely. A járgánnyal közlekedőknek előbb-utóbb meg kell tanulni, hogy a járdán osztozkodni kell, véleményünk szerint mindenkinek jobb, ha ez inkább előbb történik. Bizony illik figyelni a gyalogosokra, idősekre, babakocsis anyukákra.

Ha már szóba kerültek ezek a gyerekek által hajtott járművek, mint városban gyereket nevelő szülők, a legfontosabb, amit a gyerekeinknek meg kellett tanulnia, hogy amikor a szülő elkiáltja magát, hogy ’Állj meg!’ akkor ott, abban a pillanatban meg kell állni! Ebből a szempontból, talán a legnehezebb időszak: a kismotoros. Gyors és hangos! Biztosan mindenki látott már anyukát, aki a teljes ovis pakkal, bevásárlással felszerelkezve, nyargal az önfeledten motorozó gyermeke után, aki teljesen értetlenül néz a pánikban lévő anyukájára: hiszen ő meg akart állni! Csak talán egy kicsit később….

A következő fázis: a futóbiciklis időszak. Szuper találmánynak tartjuk: fejleszti az egyensúlyérzéket, könnyű és persze halk! Ám szuper gyorsan lehet vele suhanni! Ebben az időszakban nem árt előre megbeszélni a gyerekekkel, hogy meddig lehet suhanni egyedül és hol van az a pont, ahol meg kell várni az ovis pakkot, bevásárlást cíhelő szülőt. (Mert valami nem változik, ugye…)

A bicikliről akár egy külön cikket is írhatnánk, de remélhetőleg, mire eljuttok ehhez a pedálozós korszakba, már oly annyira belejöttök az utcán való járgány használatba, hogy az új szabályok már magától értetődőek lesznek. Amit mégis mindenkèppen kiemelnénk, hogy ha már nem a járdán, hanem a kerékpárúton kerekeztek, akkor ne feledkezzetek meg a bicikli kivilágításáról és a bukósisakról. Bár azt a járdán is érdemes viselni!

Egyszer minden gyerek életében eljön a pillanat, hogy engedjük, hogy egyedül kelljen át az úttesten. Ez nekünk szülőknek, valószínűleg félelmetesebb élmény lesz, mint a gyereknek, de próbáljuk meg nem átadni a ‘parát’ nekik. Fontos, hogy megtanulják, hogy a körül nézés nem csak abból áll, hogy balra, jobbra aztán megint balra kell tekinteni. Hanem hogy a tekingetések alkalmával lássa is, hogy mi történik az úton. Jön autó? Messze van? Megálltak és jelezték, hogy átengednek minket?

Az átkeléskor az is nagyon fontos, hogy mindig olyan helyen menjünk át, ahol nem takarásból lépünk ki. Sofőrként az egyik legijesztőbb szituáció, mikor egy autó mögül hirtelen kilép egy ember, főleg egy gyerek! Ezért is legjobb ha gyalogátkelő helyet használjuk. Az átkelés szempontjából érdemes azokat a forgalmasabb útszakaszokat választani, ahol a közlekedést jelzőlámpák irányítják. Valószínűleg azt mindenki tudja,hogy a pirosban nem szabad elindulni, csak akkor, amikor a lámpa zöldre vált. De egy közlekedésről szóló irományból, azért ez nem maradhat ki! 🙂 Azért a zöld jelzésnél is legyetek körültekintőek, mert a kanyarodó autók gyakran egyszerre kapnak zöld jelzést a gyalogosokkal!

A mostani téli időszakban előfordul, hogy már szinte teljesen sötét van, mikor szakkörök, zeneórák és mindenféle program után hazafelé tartunk az óvodából és iskolából. Talán nem meglepő, hogy sötétben mindenki rosszabbul lát, mint világosságban. Nincs ez másképp az autókat vezető sofőrök esetében sem. Magunknak és nekik is segítünk, ha fényvisszaverő csíkokat teszünk a gyerekek kabátjára, hátizsákjára és járgányaira. Azt, már említettük, hogy a bicikliket egyébként is kötelező kivilágítani a sötétben: előre fehér, hátulra pedig piros fényt kell rakni.

A biztonságra nem csak az utcán való közlekedésnél kell figyelni. Az autóban nem szabadna, hogy bárkinek kérdés legyen, hogy be kell-e kötni a biztonsági övet. A vonat és metró peronnál pedig mindig színes csíkkal jelölik a biztonsági sávot, ami mögött maradva kell megvárni a várva-várt járművet. De talán a leges legfontosabb, amit megtaníthatunk a gyerekeinknek, hogy bárhol és bárhogy közlekedünk, mindig figyeljenek a felnőttre, aki velük van! Szerzőnk a gyerekeit nagy tömegben felszereli egy úgynevezett Infoband-el: ez egy karpánt, amire fel van írva szülők telefonszáma. Azt tanították nekik, hogy ha esetleg elkeverednének egymástól, akkor olyan felnőttől kérjenek segítséget, aki gyerekkel van, mutassák meg a karkötőt és kérjék meg, hogy telefonáljon a szülőknek.

Szerintünk ez egy nagyon fontos téma és tényleg nem lehet eleget beszélni róla! Mindig öröm, hogy ha egy jól használható és érdekes könyv jelenik meg a közlekedésről, és ha ez a könyv egy Bori, akkor az öröm már-már határtalan! Szóval örömmel jelentjük, hogy most került a boltokba Bori Közlekedik, természetesen a Manó Könyvek kiadásában.

Nem a megszokott füzet formátumban, hanem nagy alapú, sok kinyitható ablakkal felturbózott keményfedeles könyvként. Természetesen, mint minden Bori, szuper informatív. Mindent megtanulhattok belőle, a biztonságos közlekdésről és persze közben remekül fogtok szórakozni. Ha szemfülesek vagytok, akkor több rejtett mókát is megtaláltok majd. Megtanulhattok belőle egy csomó jelzőtáblát is és a könyv végén összeszedték Nektek a Legfontosabb közlekedési szabályokat is.

Szerzőnk: Fejős Panni

MEGOSZTÁS