Kell-e a gyereknek kisállat? Tény, hogy a házikedvencek tartása rengeteg előnnyel jár, ám ám ez nem az egyetlen szempont, amikor arról döntesz, hogy befogadjatok-e egy másik élőlényt. Ezeket a tényezőket érdemes alaposan végigvenni, mielőtt egy kisállat tartásáról határoztok.
A legtöbb kutatás szerint a gyerekek életére mérhetően jó hatással van, ha egy házikedvenccel osztják meg mindennapjaikat. Különösen igaz ez azokra az állatokra, amelyek szoros kapcsolatot alakítanak ki a gazdájukkal, például a kutyákra, a macskákra, a nyuszikra, vagy más kisrágcsálókra, de még az akváriumi halak is hozzá tudnak adni a család életéhez. A kisállat simogatása oldja a stresszt, gondozásuk felelősségérzetre, gondoskodásra tanít. Egy állaton keresztül azok a fiúk is könnyebben élik meg a majdani apaszereppel járó feladatokat, akik egyébként a babázásnak a gondolatát is elutasítják. Az állattartás, különösen, ha ez az állat rendszeres sétáltatásával jár, egészséges életmódra is nevel. Introvertáltabb gyerekeknél pedig az esetleges magányt is remekül oldja, hiszen mindig van valaki a közelben, aki nyíltan kifejezi feléjük a szeretetét.
A kisállat nem játék, hanem családtag
Ezek a vitathatatlan előnyök azonban nem jelentik azt, hogy ne kellene számos szempontot alaposan végiggondolni, mielőtt kisállat kerül a családba. A cél ugyanis nem az, hogy egy újabb pluszfeladat rakódjon az amúgy is túlterhelt szülők nyakába, vagy, hogy a kezdeti lelkesedés lecsengése után a kisállat már csak egy bosszantó tehertétel legyen. Egy új családtagot fogadunk be az állattal, nem egy új játékot veszünk! Csak ezzel a szemlélettel tudjuk a gyereket is felelős állattartásra nevelni.
Mielőtt a kisállat családba fogadása mellett döntenénk, érdemes alaposan utánanézni annak, melyik állat milyen tartási feltételek mellett érzi jól magát nálunk, sőt, esetleg olyanoknál is érdeklődni, akik már gazdik egy ideje. És persze alaposan átrágni magunkat a legfontosabb szempontokon.
Mennyibe kerül?
Ha fajtatiszta kutyát vagy macskát szeretnénk, az bizony nem olcsó. Ha valaki keresett, drága fajtához tartozó állatot kínál feltűnően olcsón, az általában lelkiismeretlen szaporító, akinél nincs garantálva, hogy megfelelően tartja az állatait, és egészséges kicsiket ad el. Ne támogassuk ezt a káros tevékenységet! Inkább szánjuk rá a megfelelő összeget, és vegyünk állatot becsületes, megbízható tenyésztőtől, akinél az új barátunk szülei is jól érzik magukat. Megfelelő szakismeret nélkül viszont ne próbáljunk tenyészteni. Az is tévhit, hogy egy állatnak egyszer ellenie kell. Az ivartalanítással nem csak a szaporulat, hanem számos betegség is megelőzhető.
Ha nem fontos a fajtatisztaság, akár egy menhelyről is befogadhatunk. Ezzel jót teszünk, ráadásul a menhelytől pontos információkat kapunk az állat állapotáról, esetleges egészségügyi problémáiról. Vagyis a szaporítóval ellentétben itt nem ér minket kellemetlen, esetleg szomorú meglepetés, végig tudjuk gondolni, mit tudunk és akarunk felvállalni.
Az állat ára azonban a tartási költségeknek csak a kezdete. Szükség van felszerelésekre, tápra, oltásokra, és ami a legsúlyosabb tud lenni, állatorvosi költségekkel is érdemes számolni. Épp ezért nem árt, ha összeírod, milyen tartási költségek várhatók rendszeresen, illetve alkalmilag, és ezek tudatában döntesz. Ma egyébként már léteznek kisállat-egészségbiztosítások is, amelyek némi fedezetet nyújtanak az esetleg felmerülő orvosi költségekre.
Hogy álltok az idővel?
A kisállat tartása időigényes dolog. A kutyát rendszeresen sétáltatni kell, de a macska, a nyuszi, vagy akár a tengerimalac is igényli, hogy foglalkozzatok vele. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy milyen az életmódotok. Gyakran utaztok, vagy inkább otthonülők vagytok? Szerettek kirándulni, vagy inkább a városban szerveztek programot (az első esetben vihetitek a kutyát is, a második esetben ez már nehézségekbe ütközik)? Azt is érdemes kitalálni, adott esetben leegyeztetni, ki tud vigyázni az állatra, ha néhány napig nem vagytok otthon.
Ki fogja gondozni?
Az állatoknak speciális tartási igényeik vannak: van, amelyik kutya nagy mozgásigényű, mások viszont inkább „kanapékutyák”. Az ijedősebb állat, például a nyuszi nem való apró gyerekeknek, akik esetleg megrémíthetik a rajongásukkal. Az éjszakai állatok, például az aranyhörcsög, kevesebb élményt jelentenek az este nyolckor lefekvő gyerekeknek.
Fontos kérdés az is, hogy ki gondoskodik a kisállat rendszeres gondozásáról. A gyerekek rendszerint megígérik, hogy csakis ők vállalják a terheket, de azt jó tudni, hogy ezek az ígéretek egy idő után kevésbé lesznek érvényesek. Vagyis a kisállat annak a családnak való, ahol a felnőttek szükség esetén be tudnak szállni az állatka rendszeres gondozásába.
Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog (http://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője
Fotók: freepik.com
