Szerveztetek már olyan programot, ami a család minden tagjának kedvére való volt az első perctől az utolsóig? Hát, igazából mi sem! De a tavaszi szünetben szerzőnk, saját és családja bevallása szerint is igencsak közel járt hozzá. Minket nagyon felcsigázott és tuti Ti is kíváncsiak vagytok, a „hogyanra és a holra” ezzel kapcsolatban. Ezért szerzőnk elmeséli, hogy az ő öttagú családja hogyan tudta ezt megvalósítani! Panni élménybeszámolóját olvashatjátok:
Na jó, már mindjárt az elején elárulom, a csoda hely neve: Bakonykoppány! Már a hangzása is magában hordozza a relax életérzést, nem? Elmesélem, hogyan is keveredtünk oda és mit is csináltunk ott.
A tavaszi szünet időpontja adott volt már jó ideje, mégis egészen hirtelen, már-már spontán jött az ötlet: mi lenne, ha elutaznánk? A gondolatot gyors böngészés követte, aminek eredményeképp találtam is egy fantasztikus házat, ami
- 1,5 óra autóútra van Budapesttől. Ez egy elég fontos szempont volt, ugyanis, tavaly ősszel az Őrségben voltunk, ami egyszerűen csodálatos volt. De úgy éreztem, hogy azt a mennyiségű ’Ott vagyunk már?’-t, mint amennyit akkor kaptam, most nem tudnám elhordozni.
- Kényelmesen elférünk, ami azt is jelenti, hogy legalább 2 fürdőszoba van.
- Több program lehetőség is legyen a környéken, de a szállás maga is alkalmas legyen kikapcsolódni.
- Jah, és persze ne kerüljön vagyonokba.
Na, ezt mind megadta nekünk ez a kis falu. Sőt, egy pluszt is: DÉZSAFÜRDŐ!
Be kell vallanom, hogy az M7-es autópálya nem tartozik a kedvenceim közé, ezért, ha csak lehetőség adódik rá, elkerülöm. Ezt most úgy értem el, hogy felvetettem a lehetőségét, hogy mi lenne, ha már az szállás felé vezető utat is feldobnánk egy tatai kiruccanással, hiszen úgysem láttuk még a Fényes Tanösvényt az ébredező tavaszi fényben. Így is lett.
Merre jártunk még?
Első nap neki indultunk, hogy felfedezzük a Bakonyi Gyilkos-tavat, amit egyébként Hubertlaki-tónak hívnak. Hivatalos nevét a közelben lévő Hubertlakról kapta, népies elnevezését pedig a hasonlatosság miatt az erdélyi Gyilkos-tóhoz. Az 1980-as évek közepe felé kialakított tavacska eredetileg vaditatónak készült. Helyén egykoron egy égeres állt, amiről napjainkban is tanúskodnak a víztükörből kiálló „legyalult” facsonkok.
Fontos tudni, hogy annál a piros mobilszolgáltatónál, akinél mi vagyunk ezen a területen nincs térerő, így mobil térkép sincs. Ha erre látogatnátok és valaki azt mondja, hogy ‘ne izguljatok, csináltam egy képernyőfotót az útvonalról, ez oda-vissza tuti nem több, mint 3 km!’, akkor ne higgyetek neki, mert több. Pont 4 kilométerrel. De igazán kényelmesen végig sétálható, egyáltalán nem nehéz terep. Maga a tó pedig egészen mesebeli, minden egyes megtett lépést megért! Két igazán nagy büszkeségem is van ezzel a ‘túrával’ kapcsolatban:
- a 3,5 éves a 70%-át a saját lábán tette meg
- egyik gyerek sem esett bele a vízbe, pedig elég lelkesen próbálkoztak.
Délutáni levezetésnek ellátogattunk Bakonybélbe, a Pannon Csillagdába, ahol sajnos a naptávcső kipróbálásához nem volt elég jó idő, de a kiállítás és a digitális planetárium már egy komplex élmény adott, a távcső csak a hab lett volna a tortán. De a nyáron szinte biztos visszatérünk, hogy a távcső se maradjon ki.
És ha még ez sem lett volna elég, mikor visszaértünk a szállásra, kiszúrtam valamit, ami nekem, pesti lánynak maga volt a kaland: négy kerttel odébb észrevettem jó pár tehenet. Nem akarom bő lére ereszteni a beszámolót, de annyit mondhatok, hogy cseppet sem lepődtek meg, a kérésen és irtó kedvesen bemutatták nekünk a bocikat. Ennek az urbanizált társaságnak pedig nagyon nagy élmény volt ilyen közelségbe kerülni ekkora állatokhoz.
Másnap töretlen lelkesedéssel ismét útra keltünk, ezúttal Csesznek felé vettük az irányt. Azon belül pedig a sziklaszirten magasodó cseszneki vár volt a cél. A tatárjárás után épült vár nem véletlenül tartozik a legimpozánsabbak közé. Szuper magasan helyezkedik el, ezért lenyűgöző kilátásban lehet részünk odafentről. Legalább 5 lovat is láttunk a távolban, ez az én kissé tériszonyos gyermekemet is körbe nézésre ösztönözte. A vár egész területén sok-sok tábla mutatja be a vár történetét és segít jobban elképzelni, hogy milyen lehetett itt az élet a fénykorban. Legnagyobb szívfájdalmunk az volt csak, hogy a szuvenír rajongó gyermekeim nem tudták tovább bővíteni a gyűjteményüket.
Levezetésnek innen áthaladtunk Pannonhalmára, mert az én boldogságomhoz szükség volt még arra, hogy rátegyem a lábam a lombkorona tanösvényre. Szerencsére a többieket is magával ragadta a látvány és végül nem egyedül kellett rajta lépdelnem – ami a már említett tériszony miatt igazán nagy szó. Erre a helyszínre is tervezünk visszatérni, mert az erdei tanösvényre nem volt már bennünk kellő lelkesedés, pedig nagyon szépnek és érdekesnek is tűnt, de az előző napi 7 km emléke még mindenkiben megragadt. (Puhányok vagyunk és nem szégyelljük! Illetve nekem nagyon megmozgatta a fantáziám az apátság oldalán meghirdetett vezetett séta a gyógynövénykertben is. De lehet erre a programra majd inkább felnőtt kompániát keresek, a gyerekek pedig elvisszük inkább a Sobri Jóska Kalandparkba, azt valószínűleg jobban élveznék.
Szerzőnk: Fejős Panni, olvasórovat-szerkesztő
