Időutazó – Volvo XC90 D5 AWD Polestar családi autó teszt

Volvo XC90 D5 AWDIdőutazó – Volvo XC90 D5 AWD Polestar családi SUV teszt

Az igazi aggastyánként nyugdíjazott előző generáció 12 évével megérdemli ez az autó, hogy foglalkozzunk vele. Főleg, hogy az akár hét üléssel is bíró svéd családi SUV-hoz egy-egy készletkiszóró akció keretein belül még most is hozzájuthatunk vadonatújként, a használtpiac hatalmas kínálatáról nem is beszélve. Ezzel pedig a 2002 végén bemutatott óriási Volvo kitűnő választás lehet a biztonságra vágyó családok számára, ráadásul kényelmi szempontból is sokat nyújt a prémium négykerekű.

Mindezek tudatában pedig kíváncsian vártuk, hogy kezünkbe vehessük az XC90 kulcsait, hiszen a kifejezetten jó ár/érték aránnyal bíró svéd óriást hosszú modellciklusa alatt egyszer sem volt alkalmunk kipróbálni. Éppen ezért, amikor értesítettek minket az importőrtől, hogy lehetőségünk lenne vallatóra fogni az autót, nagy örömmel mondtunk igent, főleg, hogy éppen egy hosszabb túra idejére kaparinthattuk meg a hobbiterepest. Ez pedig tökéletes alkalom volt arra, hogy a 12 évet megélt négykerekű bizonyítsa, nem véletlenül húzta mostanáig a gyártó a generációváltást.

Öreg róka nem vén róka

Be kell vallanunk, mi magunk is meglepődtünk, hogy a márka klasszikus értékeire és hagyományaira alapozó XC90 sok szempontból még manapság is igazán jónak számít. Persze, mint minden autónak, neki is vannak gyengeségei, amikkel azonban könnyedén együtt tudunk élni, míg rengeteg pozitívuma gyorsan feledteti velünk, hogy egy átlagos modellciklus dupláját élte meg a típus, még ha ezt minden porcikáján érezzük is. Na persze nem csak negatív értelemben: a kiváló anyagminőség és a spórolás hiánya például manapság már egészen ritka erény. Bárhová nyúlunk, a családi SUV mindenhol puha anyagokkal és igényes kivitelezéssel találkozhatunk, semmi nyoma a költségcsökkentésnek a és a spórolásnak. Az áttekinthetőség és a kezelhetőség szintén ide tartozik, hiszen hiába a rengeteg gomb, mindent könnyen elsajátítunk.

Persze az sem véletlen, hogy napjainkban már 6-7 évente újabb generációkat köszönthetünk, hiszen a technológia szélvész gyorsan fejlődik. Nem is csoda, hogy a 12 éves Volvo éppen ezen a téren van jócskán elmaradva legfrissebb testvéreivel szemben. A távirányítóról, és a kormány mögötti gombok segítségével vezérelhető, a középkonzol tetejéből kiemelkedő navigációs rendszer képernyőjének felbontása, színvilága és megjelenítése például ősidőket idéz. A rendszer kezelhetősége sem tökéletes, ugyan meg lehet szokni, de a mai világban már körülményesnek és lassúnak számít a címbevitel és az irányíthatóság. Az első fejtámlákba integrált, hátsó soroknak szóló szórakoztató rendszerrel ugyanez a probléma, de hosszú távon azért jó szolgálatot tehet az olcsónak nem mondható extra, mely könnyedén lefoglalja a hátul ülő lurkókat. A műszerfali órák szintén a régi idők Volvóit idézik, ellentétben a svédek legmodernebb, digitális megoldásaival, cserébe viszont könnyen leolvashatók.

Kiemelkedően kényelmes és praktikus családi SUV

A koros svéd legnagyobb erősségei közé tartozik azonban a kényelem és a praktikum. Az utolsó szériák esetében már alapáron jár(t) a hét ülés (régebben ötszemélyes verzióban is elérhető volt), mely az XC90 esetében nem csak reklámfogás. Sok autó szeretne akkora helyet kínálni a második sorban, mint amekkorát tesztalanyunk fel tud mutatni a plusz két ülésen: a külön-külön könnyedén elrejthető fotelek akár 175 centis felnőttek számára is elegendő helyet biztosítanak – köszönhetően többek között a csúsztatható középső üléssornak. Az már csak külön pozitívum, saját légbeömlőket kapnak az itt helyet foglalók, sőt egy kis plusz pénzért akár még a hőmérsékletet is maguknak állíthatják. A praktikumot tovább növelve minden ülés környékén elegendő tárolórekeszt találunk, de az XC90 minden porcikája azt sugallja, hogy a mérnökök bizony rengeteget fektettek a használati érték növelésébe.

A régi korok emlékeként van jelen a kifejezetten finom és puha bőrkárpitozás is, mely ugyan csak a drágábbik Executive felszereltségi szinthez jár, mindenképpen megéri a pénzét, ugyanis ilyen kellemes megoldással ritkán találkozhatunk manapság. Az ülések kényelmét szinte ki sem lehet fejezni szavakban, amihez a világ legkényelmesebbjeként elhíresült fejtámlák is sokat adnak hozzá, nem is beszélve a hangulatot tovább fokozó, igazi bőr illatáról. Egy pillanatra visszatérve a harmadik sor üléseihez: ilyen kényelmes, a csomagtartóból előhajtogatható foteleket más autóban biztosan nem fognak találni.

A kartámaszok mindenhol tökéletesen vannak kialakítva, a helykínálat óriási, és nem szabad megfeledkeznünk a még hét üléssel is használható csomagtérről. Ilyenkor 250 liter áll rendelkezésünkre, mely a kisautók kategóriájában már önmagában sem számít rossz értéknek, ráadásul a konkurensek általában kevesebbet tudnak csak felmutatni. Ha hét személy szállítása helyett inkább a csomagoknak szentelnénk a helyet, akkor a hátsó üléseket teljesen síkba döntve akár 2 köbméternyi rakteret is varázsolhatunk a svéd óriás utasterébe, ahova rengeteg holmi elfér – ha nem sajnáljuk a gyönyörű kárpitozást. A csomagtérajtó két részletben nyílik, mely szintén praktikus lehet, és sokan örömmel veszik az akár padként is használható, nagy teherbíró alsó részt is. Ebbe a fejezetbe kívánkozik még a 4,8 méter hosszú XC90 relatíve jó körkilátása és hatalmas üvegfelületei, melyek jókedvet varázsolnak az utastérbe. A parkolás azonban még így sem egyszerű, köszönhetően a 12,5 méteres fordulókörnek.

Elöregedett hajtáslánc

A rengeteg pozitívum mellett persze találni némi negatívumot is az aggastyán Volvóban, leginkább a hajtásláncot vizsgálgatva. A márka jól ismert 2,4 literes, öthengeres dízelje található a motorháztető alatt, ami felett igencsak eljárt már az idő, hiszen amellett, hogy már frissebb, kétturbós testvéreit is lecserélték a többi modellben, itt még csak egy lélegeztetővel felszerelve került beépítésre. A teljesítményt egy szintén koros, hatfokozatú, Aisin bolygóműves automataváltó juttatja el mind a négy kerékhez, és bár igencsak komfortosnak nevezhető munkája, a sok csúsztatás miatt az üzemanyaggal nem bánik csínján. Szegmensében egyáltalán nem számít izmosnak a 200 lóerőt és 400 Nm csúcsnyomatékot felvonultató erőforrás, főleg, ha számításba vesszük az üresen is 2,2 tonnás súlyt. Tesztautónkban egyébként ennél 10 lóerővel és 60 Nm-rel több dolgozott, köszönhetően a gyári Polestar motorelektronikának.
Bár a növekmény nem sok, összességében a motor ereje éppen elegendőnek bizonyul az amúgy is nyugodt autózásra termett svéd óriáshoz, melynek 0-100-as sprintje éppen befért 10 másodperc alá, míg a szériában 205 km/h-s végsebességet a Polestar 210-re növeli. Ezeknek azonban nincs jelentősége, lévén az XC90 a kényelmes suhanásra termett, nem pedig az eszeveszett száguldásra, amit nem is élvezünk a volánjánál. Ezt pedig a fogyasztási adatok is megerősítik, mely országúti tempónál ugyan 7 literben megáll, autópályás sebességre gyorsítva már 10 liternél áll a mutató, és ha még gyorsabban akarunk menni, akkor ennél csúnyább számokat is könnyedén ki lehet csikarni az autóból, mely ezzel jelzi, hogy tetemes súlyával és nagy ellenállásával bizony önmaga is birkózik. Városban 11-12 liter körül alakulhat az étvágy, így vegyes használatban finoman kezelve a gázpedált körülbelül 9-10 liter körüli értékekkel számolhatunk 100 kilométeren. Az öthengeres ráadásul hidegen igencsak hangosan szólal meg, ez azonban a folyamatos melegedéssel sokat javul, míg végül egészen szép orgánumot csikar kis magából.

Talán nem meglepő, de a futómű és a kormányzás is az eddig tapasztaltakhoz igazodik: tökéletes összhangban áll a komótos hajtáslánccal és a nyugodt karakterrel. A menetstabilizáló rendkívül korán beavatkozik a magas súlypontú autó esetében, mely végig kiszámíthatóan és biztonságosan viselkedik – a gyors kanyarok persze távol állnak tőle. A kellemes méretű, 18 colos felnikkel a rugózási komfort is tökéletes, a magas hobbiterepesekre jellemző túlzott feszesség egyáltalán nem jellemző az XC90 esetében. Az autóban így tökéletesen kiélvezhetjük a csendet és a felár ellenében hűthető-fűthető, kétfokozatú ülésmasszírozással ellátott foteleket.

Árak, összegzés

Ugyan rendelni már nem lehet az aggastyán Volvo SUV-ból, a legújabb generáció szalonokba kerüléséig minden bizonnyal még találhatunk néhány példányt a raktárakban, melyek ilyenkor kifejezetten jutányos áron kaphatóak. A legjobban felszerelt példányok új korukban akár 18 milliós vételárral is ijesztgethettek, ám manapság akár már 2-3 milliós kedvezményekkel is hozzájuthatunk egy-egy nullkilométeres darabhoz, ami gyenge hatékonyság ide vagy oda, bizony nagyon hívogató árcédula lehet. Nem is beszélve a használtpiacon található gyöngyszemekről, melyek szintén kellemes társnak bizonyulhatnak még napjainkban is, ahogyan az tesztünkből is kiderült.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a 12 évével már-már matuzsálemnek ható, kifutó XC90 ugyan néhány téren már igencsak elavult, mégis olyan belső értékekkel rendelkezik, melyek még manapság is könnyedén megállják a helyüket. A leendő tulajdonosoknak egyedül a nem túl virgonc menettulajdonságokkal kell megbarátkozniuk, amiért viszont cserébe egy kiemelkedően praktikus, hatalmas autót kapnak, nem is beszélve a méltán híres Volvós biztonságérzetről. Persze mindezek ellenére azért ideje volt már a váltásnak, így alig várjuk már, hogy a hamarosan érkező újdonságról is beszámolhassunk Önöknek, mely minden téren magasabb szintet fog képviselni az eddig is nagy erényekkel büszkélkedő elődnél.
https://egyteru.hu/idoutazo-volvo-xc90-d5-awd-polestar-csaladi-suv-teszt/

MEGOSZTÁS