Hogyan jut időm mindenre?

A cím egy kissé komikus, ugyanis egy szóban a válasz: sehogyan. Na jó, azért ez nem egészen így van – különben nem írnék erről a témáról.

Ritkán írok arról, hogy a gyerekek mellett mi mindent szoktam csinálni. Igazából átsiklok fölötte, mert egyrészt nem szeretném, hogyha mások rosszul éreznék magukat, akiknek kevesebb elfoglaltság fér bele az idejükbe. Másrészt pedig ritkán érzem azt, hogy téma legyen; én mit is csinálok. Illetve olyan magyarázkodás “szaga” van – mintha nem adna úgy eleve elég elfoglaltságot a 3 gyerek – és meg kéne magyaráznom, hogy nem csak velük foglalkozom. És ezt nem szeretem. Mármint a számonkérés-magyarázkodás kontextust. De mivel év eleje van, sokan számot vetnek, terveznek. Ilyenkor van a naptár kitöltős, időbeosztós hullám, és tudom sokaknak nehézséget jelent, hogyan is induljanak el. Tervből, elhatározásból bőven akad, időből és inspirációból pedig sokszor kevesebb.

Először is, ez nem verseny! Nehéz ezt elhinni, de tényleg nem az. Nem szuperebb az aki több célt tűz ki, és az sem akinek rengeteg minden belefér az idejébe. Viszont cél az, hogy ne peregjenek ki a percek, az órák, a napok értelmetlenül az ujjaink közül.
Én azt gondolom, hogy szükség van egy jó időbeosztásra mindenkinek, akár vállalat igazgató, akár háztartásbeli szülő – aki pedig családot igazgató.
Hiszen, ha tudatosan, hasznosan szeretnénk az időnket eltölteni úgy, hogy a lehető legtöbb dolog beleférjen, amit szeretnénk az tervezést igényel.
Sokan panaszkodnak arra, hogy nincsen idejük semmire. Ennek biztosan van némi realitása, hiszen nekem is rá kellett jönnöm, hogy sokszor 24 óra is kevés ahhoz, hogy a dolgaimmal végezzek. Azonban, ha nagyon szeretnénk valamit, és ehhez jól megtervezzük az időbeosztásunkat, némi önfegyelemmel tartjuk hozzá magunkat, akkor rengeteg mindenre jut idő.
(Ezt azonban ne a szülés utáni hetekre, esetleg első néhány hónapra vonatkozóan akarjuk teljesíteni. Az az időszak az regenerálódásé, összeszokásé.)

Én egyébként azt vettem észre magamon – de ez már az iskolában is így volt -, hogy minél több a dolgom, minél több mindent szeretnék megcsinálni, annál ügyesebben tudom beosztani az időmet, és gyakorlatilag mindenre sikerül is időt szakítanom – úgy, hogy minőségi munkát tudok végezni.
Azt is tapasztalom, hogy nem igaz, hogy a több gyerek kevesebb idő – nem érzem úgy, hogyha visszagondolok, hogy több időm volt, mikor csak egy lányunk volt, mint most, hogy három van. Nyilván logisztikázni kell többet, de ez megint csak a tervezés fejezethez tartozik. Az ember csodásan tud alkalmazkodni az élethelyzetéhez, és ez a család bővülésére is igaz – egy gyerekesként egy gyerekes tervet készítettem, három gyerekesként, pedig három gyerekes tervet készítek.
A pozitív gondolkodásról az előző posztomban már írtam. Engem a pozitív gondolkodás / hozzáállás inspirál, és tölt fel, és ez igaz a hétköznapi feladatokra is. Itt nem valami misztikus dologra kell gondolni, és nem is arra, hogy sosem keseredek el, vagy látom borúsan a dolgokat- mert ez bizony előfordul. Viszont az optimizmus aktivitásra sarkall, és emiatt sikerül tevékenynek lennem egy nap. (Amikor szomorú vagyok, akkor nem is tudok olyan hatékony lenni.)

Tudom, hogy mi az amit szeretnék, amire mindenképp szükségem van, hogy elvégezzem az adott héten. Van egy általános “órarendem” amibe azokat írom be, amik minden héten rutinszerűek. Ilyen például a nagyok óvoda-járata, a heti edzéseim, hogy reggel mikor kelek, mikor ülök le írni…
Ez a fajta tervezés nem csak abban segít, hogy ne stresszeljen a félbe maradt munka-halmaz, hanem abban is, hogy legyen időm magamra! Ugyanis tudatosan tervezek időt magamra is. Mielőtt nagyon belemennénk ebbe, ki szeretném emelni, hogy mivel senki nem programozott droid, ezért benne van a pakliban, hogy borul vagy módosul a terv. Ez gyerekek mellett amúgy is velejárója a hétköznapoknak, de mivel ők is szeretik a rendszert, és ez segítség a szülőknek is, legyen ez az alapállás.

Akkor jöjjön egy kis személyesség; mit csinálok én?! (ha unalmas, nyugodtan tekerjetek.
Mindig is szerettem volna anyuka lenni, és mindig is szerettem volna több gyermeket. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert nagyon nagyon szerettem a munkámat, abban a szakmában dolgozhattam, amiben szerettem volna. Mielőtt várandós lettem, úgy képzeltem, hogy nagyjából egy évet leszek itthon a gyerekekkel, utána visszamegyek dolgozni. Amikor áldott állapotba kerültem, akkor pedig teljesen megbizonyosodtam róla, hogy az első három év kalandjait nem akarom kihagyni. Most az anyaság az elsődleges karrierem, az ő kiegyensúlyozottságuk a lényeges most – az, hogy mi minden fér bele még az időmbe, az az én ügyességemen műlik. És úgy látom egész sok minden ugyanis amellett, hogy a család lett a fő profil, sikerült beillesztenem a rendszeres (heti 3-4 alkalmas) sportolást, és a munkát is az életembe. A blogolás mellett szoktam írni online oldalakra, írok pr cikkeket, reklám videóanyagok elkészítésében is részt veszek, magazin szerkesztése is volt már munkám, és a Felhő szoptatós kendő mini vállalkozás ügyeivel is foglalkozom. Mindezek mellett a családi dolgokat intézzük együtt a férjemmel, és a szokásos mosás-főzés-takarítás is a napjaink része. Emellett igyekszem időt szakítani az olvasásra, heti több alkalommal, és egy egy különlegesebb programot is beillesztek alkalom adtán.
Tetszik a külföldi homeschool, úgyhogy ezt is szoktam tanulmányozni, terveket készíteni az én minijeim számára ezen elv alapján.

Vannak intenzívebb és lazább napjaink is, mert az összeszedett időbeosztás mellett, nagyon nagy szükség van a lazításra is. Valamelyik korábbi cikkemben említettem már Nektek, hogy néha néha beillesztek 1-1 slowlife délelőttöt / délutánt, amikor pizsiben vagyunk, játszunk, kávézgatok, nem foglalkozok semmi különösebb feladattal – egyszerűen elvagyunk, lazulunk. Ez szükséges a testnek, elmének is. A többi napon viszont igénylem a rendezettséget, mert máskülönben úgy érzem elpazaroltam egy napot.

Az a tapasztalatom, hogy sokszor azért nem sikerül sok dolgot megcsinálnunk, mert ott vannak a gyerekek, hanem azért mert nincs rendes időbeosztásunk, önfegyelmünk. Egyszerűen elnyújtjuk a perceket órákká, az órákat napokká.
Az összeszedettség segít a munkáink elvégzésében, a lazulásban, és az én időben is. Teljesen mindegy, hogy mennyi én időt illesztünk be, hogyha a “káoszba” jövünk vissza belőle. A tudatos tervezés nem robotolást jelent! Hanem azt, hogy mindenre biztosítunk időt magunknak! Ettől sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk – amit a környezetünk, és gyerekeink is észrevesznek.
Ahhoz, hogy ezt sikerüljön megvalósítanotok, gondoljátok át a fontossági sorrendet, mi az amire Nektek valóban szükségetek van (és nem csak a közösségi platformok nyomatják). Készítsetek egy olyan tervet ami kivitelezhető számotokra – és ha már nagyon benne vagytok, akkor még több mindent a listátokba vehettek.

 

Szerzőnk: Bolvári Vanessza, a bolvaria.blog.hu alapító-szerkesztője

Fotók: unsplash.com, valamint 123rf.com

MEGOSZTÁS