A felmérések szerint a lezárásokkal és az online oktatással kapcsolatos terhek indokolatlanul nagy része landol a nők vállán. Ugyanakkor azt is több adat igazolja, hogy a család jól-léte nagyban függ attól, hogy hogy érzi magát az anyuka. Vagyis a self-care, az önmagunkról való gondoskodás szinte kötelező ezekben a napokban.
„Vágjuk a centit, de kibírjuk”
a leggyakrabban így fogalmaznak az anyák, ha az újkeletű iskolabezárásról kérdezik őket. Akinek van munkája, azért aggódik, hogyan fog boldogulni a munkával, a gyereknek nyújtott segítséggel, és a háztartással egyszerre.
Akinek pedig veszélyben a munkahelye, azt a megélhetés kérdése nyugtalanítja. Csak egyről vagyunk hajlamosak mindig elfeledkezni: magunkról, arról, hogy a körülményekhez képest jól legyünk. A self-care, vagyis az önmagunkkal való törődés jó esetben egy gyors arcpakolásig terjed. Pedig ez nem csak erről szól.
A self-care nem önzés!
Ahhoz, hogy a self-care rutinszerűen beépüljön az életünkbe, először is el kell ismernünk, hogy ez fontos dolog. Első látásra persze ez egyszerűnek és világosnak tűnik, de még a mai anya-generáció is abban a szemléletben nőtt fel, hogy magunkkal törődni, és ehhez akár a kötelezettségeinktől elvenni egy kis időt, nem más, mint önzés. Pedig sokkal inkább befektetés. Néha újra kell termelni az energiánkat, és gondoskodni kell róla, hogy ne keseredjünk bele az életbe, a feladatokba. Az ugyanis senkinek sem lenne jó. Egy kimerült, kizsigerelt ember a családnak sem tud sem érzelemben, sem segítségben annyit adni, amennyire szükségük lenne. Ráadásul a gyerekeknek is tovább adja az állandó kimerültség rossz példáját.
Néha egyedül kell lenni
Épp ezért muszáj egy kicsit adni magunknak abból, amiből az összezártságban, az online munka és az online tanulás világában a legkevesebb jut: az időből és az egyedüllétből. Néha el kell szakadni a folyamatosan ömlő információktól, és szó szerint kiszellőztetni a fejünket. Hogy ez milyen formában valósul meg, rajtunk áll.
Beülhetünk egy fél órára a kádba, és feltehetjük azt a bizonyos, közmondásos self-care arcpakolást. Kiülhetünk a teraszra, hogy élvezzük a napos időt. Elmehetünk sétálni, hogy kicsit magunk mögött hagyjuk az otthonunk falait. Futhatunk egyet, vagy egyszerűen ledőlhetünk a kanapéra egy kis szunyókálásra.
A lényeg, hogy a családban előbb-utóbb mindenki megértse, hogy ez most a mi időnk. Ha pedig mégis inkább segítségre, vagy a barátnőnkkel való beszélgetésre lenne szükségünk, induljunk el ebbe az irányba. Rendeljünk vacsorát, takarítson az egész család együtt, hívjuk fel a barátnőinket – amennyire szükségünk van az egyedüllétre, épp annyira szükségünk van más emberek támogatására is.
Egy kis kényeztetés
A kultúránkban az elkényeztetés szóhoz is csupa negatív gondolat társul, pedig minden nap szükségünk van egy olyan cselekedetre, ami csakis ezt szolgálja. Egy forró kávéra, egy kocka csokira, egy zeneszámra, vagy arra, hogy otthon is kisminkeljük magunkat.
Nem kell, hogy értelme, haszna legyen – egyszerűen csak a magunk örömére cselekedjünk! Ugyanakkor fontos tudunk, hogy nem jól lenni is „ér”. Természetes, hogy ebben a helyzetben mindenki szorong, ez nem jellemhiba. Az optimizmus nem egyenlő az állandó, erőltetett mosollyal.
A self-care része, hogy tiszteljük a testünket!
A self-care része az is, hogy tiszteljük a testünket, és megpróbáljuk olyan táplálékkal ellátni, ami az érdekeit szolgálja. A sanyargató fogyókúra helyett inkább együk azt, ami a „szeretem” és az „egészséges” halmaz közös metszetébe belefér. Lassan itt a tavasz, finom gyümölcsökkel és friss zöldségekkel, érdemes ezt kihasználni.
Ahogy a sportnak sem a kötelességről, a kibírásról kellene szólni, hanem arról, hogy örömmel mozgunk.
Ha ma csak egy sétára van szükségünk a napsütésben, akkor sétáljunk egyet. Ha inkább egy kis nyújtásra van szükségünk, tegyük. Elvégre nem az olimpiára készülünk!
Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog (https://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője, self-care mentor
Fotók: freepik.com
