Gyerekek az online világban: tiltsuk, tűrjük, támogassuk?

Gyerek a számítógép előtt: ezzel a képpel szokták riogatni a témára fogékony szülőket mindazok, akik előszeretettel ostorozzák modern korunkat. Ám a helyzet talán nem ennyire fekete-fehér, még akkor sem, ha az online jelenlétnek valóban vannak veszélyei. De vajon mit tehet, mit tegyen a szülő – legalábbis, ha nem internet-szakértő, ahogy én sem vagyok az. Tiltsa, tűrje, támogassa a gyerek online életét? Mi az ésszerű megoldás?

Először is tartozom egy vallomással: sem felhasználóként, sem szülőként nem zárkózom el az online világtól. Az interneten dolgozom, blogolok, keresek információt, több régi baráttal is a közösségi oldalaknak köszönhetően vettem fel újra a személyes kapcsolatot, sőt, új barátokat is szereztem a neten. Épp emiatt nem hangozna hitelesen a számból, ha a gyerekeimet teljesen eltiltanám a számítógéptől, és az az igazság, hogy ennek nem is vagyok híve.

Az online technológiák kikerülhetetlenek lesznek a közeli jövőben, vagy talán máris azok – akkor miért akadályoznám meg a gyerekeimet abban, hogy olyasmit tanuljanak, ami nagyon is jól jön majd nekik később? Elvégre a golyóstoll helyett sem írunk lúdtollal csak azért, mert az szebb és hagyományosabb… Ráadásul sok gyerek úgy érzi, hogy kimarad valamiből, ha az osztálytársainak szabad számítógépezni, nekik viszont nem. Ez pedig akkor sem kellemes érzés, ha a családban egyébként, nagyon helyesen, az az alapszabály, hogy nem kell mindig a nyáj után menni. A tiltott gyümölcs ugyanis könnyen titkos függőséggé válhat…

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy a felügyelet és ismeretek nélküli nethasználat veszélyekkel jár: nem szabad mindent elhinni, amit a neten olvastunk, és nem csak jó szándékú emberekbe lehet belebotlani az online világban – ahogyan az utcán sem. És akkor még nem is beszéltünk a netes zaklatásról, amelyik a gyerekek, kamaszok világának különösen kegyetlen műfaja. Vagyis a szülőnek igenis ott kell lennie, amikor a gyereke az első lépéseket teszi a világhálón, véletlenül sem szabad korlátozás nélkül a lovak közé dobni a gyeplőt, mert abból nagyon súlyos problémák származhatnak.

Az időtényező

A legnagyobb baj az idővel szokott lenni, hiszen az online világ sokszínűsége gyorsan beszippantja a gyereket-felnőttet egyaránt. Épp ezért a szülő az, akinek ilyenkor észnél kell lennie, és határokat kell szabnia. A túl sok vizuális inger (és ebbe beleértendő a számítógép mellett a tévé is) ugyanis felpörgeti, nyugtalanná teszi a gyereket. Másfél éves kor alatt a szakértők nem nagyon szokták ajánlani a képernyő nézését, másfél és öt éves kor alatt pedig a kettő időtartama lehetőleg együtt se haladja meg az egy órát (ezt persze egy-egy másfél órás rajzfilm kedvéért néha meg lehet szegni). Az iskolások esetében az egy-két óra számítógépezés a reális, a kamaszoknál pedig napi két óra körül érdemes határt szabni a képernyő előtti szórakozásnak.

És persze az is nagyon fontos, hogy a szórakozásnak ne a képernyős játék legyen az egyetlen elképzelhető műfaja. Legyen idő a játszóterezésre, a sétára, a társasjátékra, az olvasásra, a legózásra, és a barátokkal való offline együttlétre, a sportra, és figyeljünk is oda, hogy ez fontos legyen a család életében. Ha ez megvan, akkor máris észrevétlenül korlátoztuk a neten tölthető időt, anélkül, hogy stopperrel a kezünkben állnánk a gép fölött. Annak a gyereknek ugyanis, aki napközben iskolában van, utána edzésre, szakkörre jár, tanul, és más játékai, illetve barátai is vannak, ráadásul időben lefekszik, nemigen jut a napi ajánlott egy-két óránál több ideje a számítógép vagy a tévé előtt ülésre.

Ha megvan a rendszeres mozgás, mert az egész család kirándul, sportol, attól sem kell tartani, hogy a sok ülés elhízáshoz vagy mozgásszervi bántalmakhoz vezet majd. Persze arra, hogy ezekre jusson idő, külön oda kell figyelnünk, mint ahogyan arra is, hogy a lefekvés ideje ne tolódjon ki a számítógépezés miatt. Baj akkor van, ha a gyerek minden más lehetőség elől visszahúzódik, egyetlen örömforrásává és társává a számítógép válik.

 

Ellenőrzött minőség

Ami nagyon nem mindegy: mit csinál a gyerek a neten? Erről mindenképp tudnunk kell. Sokkal jobb, ha együtt vagyunk jelen az online térben, mintha csak szűrőprogramokkal vennénk elejét, hogy nemkívánatos tartalmak is a gyerek szeme elé kerüljenek. Persze nem szeretném a szűrőprogramok érdemeit kisebbíteni, nagy szükség van rájuk, ám nem árt arra az időszakra sem felkészülni, amikor a nagykamasz, vagy fiatal felnőtt gyerekünk immár szűretlenül fog hozzáférni minden online tartalomhoz.

Vagyis nem ússzuk meg a beszélgetést arról, hogy bizony nem mindenkivel kell szóba állni a neten, és vannak olyan helyzetek, amikor nemcsak azonnal meg kell szakítani a kommunikációt, hanem anyunak-apunak is azonnal szólni kell. Azt is érdemes megbeszélni, hogy a közösségi oldalakon kit jelölhet vissza a gyerekünk, és kinek mondjon inkább nemet. Szót kell ejteni az alapvető internet-biztonsági tudnivalókról: mi az, amit nem szabad posztolni, milyen oldalakra nem szabad rákattintani, milyen veszélyei lehetnek a magánélet kiteregetésének, vagy annak, ha mindent feltétel nélkül elhiszünk, amit olvastunk – mint ahogyan arról is, hogy tanulásra, ismeretszerzésre nagyon jó lehet az internet. Mindez viszont nem sokban különbözik attól, ahogyan már az egészen kicsiket is felkészítjük arra, hogy a világ veszélyeket is rejt: nem megyünk el idegennel, és nem meséljük el mindenkinek apró részletekig a családunk életét, nem szaladunk át az úton. Azon viszont mindenképp érdemes változtatni, ha fogalmunk sincs, hogy a rendelkezésére álló idő alatt hol barangol a gyerek a neten, és kikkel chatel ez idő alatt. A tiltásoknál azonban szerintem mindenképp többet ér a bizalmi légkör megteremtése.

Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog (http://zoldsalata.blogspot.com) alapító-szerkesztője

 

 

MEGOSZTÁS