Generációk összezárva? Mit tehetünk a koronavírus alatt egymásra mutogatás helyett?

Különösen feszült helyzetekben sokszor könnyebb a társunkra kenni, hogy ő a probléma forrása. Számtalan érvet tudunk felhozni arra, hogy a másik miben hibás. Pedig az esetek többségében legtöbbször, mindkét félnek megvan a maga felelőssége, még ha nem is egyenlő mértékben. Nincs ez másként a nagyvilágban sem, amikor krízishelyzetben generációk mutogatnak egymásra.

A napokban számos olyan cikket lehet olvasni, melyben vagy a fiatalabb vagy az idősebb generációk ujjal mutogatnak egymásra a koronavírus kapcsán.

A Newsweek március 13-i számában  arról írtak hogyan korbácsolják bizonyos közösségi médián kifejezésre juttatott nüanszok a generációk közötti feszültséget, mégpedig ezzel a címmel:

Mit jelent a Babyboomer eltávolító és ez miért dühíti fel annyira az embereket?”

Babyboomer neked annyi! VERSUS Semmirekellő millenniumi!

A Twitteren néhány napja megjelent „boomer remover” vagyis babyboomer kiiktató cinikus elnevezést eddig 65 000 tweetben használták utalva arra, hogy a COVID-19 a legnagyobb kockázatot a babyboomer nemzedékre, vagyis a körülbelül 56 és 74 évesekre jelenti. A közösségi médiában villámsebességgel elterjedt gúnynevet főként tinédzserek használják előszeretettel, de vannak felnőttek is, akik mémeket is gyártanak erről.

Ne gondoljuk, hogy csak az idősebbek kerülnek a generációs általánosítás kereszttüzébe! A 21. századi online bűnbakképzés egyik fontos eleme ugyanis, hogy a kiszemelt embercsoport a bűnbakszerepet akkor is betöltheti, ha nem egy teljesen homogén csoportról van szó és bizonyos tagjai jelentősen eltérnek az átlagtól. Ehhez párosulhat, hogy a bűnbaknak találnak gyorsan valamilyen felelősséget a közösséget ért tragédiában. Ahogy a napokban a médiában számos helyen – többek között a Business Insider oldalán – azokról az ezredforduló környékén született fiatalokról olvashatunk, akik fittyet hányva a kollektív felelősségre, az olcsó repülőjegyeket kihasználva elkezdenek utazgatni a nagyvilágban:

Az utazók világszerte visszamondják utazásaikat – nem így a millenniumiak, akik a kockázat ellenére elkapkodták az olcsó jegyeket, ami sokat elmond arról, kik is ők, mint generáció

írja túlzó általánosítással a csekély számú felelőtlenül viselkedő ezredfordulósokról a népszerű amerikai lap. Ugyanakkor számtalan Y-, Z-generációs kifejezi aggodalmát idősebb szüleikért, nagyszüleikért. Elsősorban nem azért, mert félnek attól, hogy ki fogja majd eltartani vagy támogatni őket, ha megtámadja idősebb hozzátartozójukat a vírus, hanem a személyes kapcsolatok miatt. Szokásaikat is sokan alakítják a változó körülményekhez. A First Insight, kereskedelmi elemzéseket végző cég vezetője arról nyilatkozott a CNBC-nek, hogy jelentős mértékben változni fog, sőt, már el is kezdett változni az Y-generáció vásárlási szokása a vírus hatására:

Csökkenteni fogják a kiadásaikat. A megvizsgált csoport több mint a fele (54%) szerint a koronavírus befolyással van vásárlási döntéseikben és ezzel a nyilatkozatukkal többen voltak, mint bármely más generáció.”

A február 28-án megjelent felmérésben az is áll, hogy a megkérdezett Y-generációsok 40%-a egyértelműen kijelentette, visszavesz a költekezésből, hogy felkészülhessen a járvány elhatalmasodásának idejére.

Végre több mint hét perc egy napon egymásra!

A jelenleg fennálló helyzet nemcsak az idősebb babyboomereket és az Y-generáció közötti feszültséget élezheti ki, hanem a családokban együtt élő összes generációt is kihívás elé állíthatja. A generációs egymásra mutogatás helyett ebben a kritikus időszakban kiemelten fontos az empátia, a tolerancia, az egymás megértése, támogatása.

Nem garantált, hogy gyalog-galopp lesz, hiszen olyan új együttélési formára lettünk egyik pillanatról a másikra rákényszerülve, ami sokak számára nem mindennapos. Főként a rohanó tempót diktáló urbánus létformában élők számára lehet szokatlan ez az új kényszerhelyzet. Az elnyúló és gyakran az otthonba is átívelő munkaidőnek, rengeteg utazásnak köszönhetően nagyon kevés idő jut a hosszabb családi beszélgetésekre. Dr. Zacher Gábor szerint mindössze napi 7 perc családon belüli kommunikáció! Lehet, hogy most egy soha vissza nem térő lehetőség adatott meg a családban élő nemzedékek tagjainak arra, hogy betekintést nyerjenek abba, hogy is tölti el gyermekük, szüleik idejük, vagyis életük nagy részét.

Ebben a – remélhetően csak – néhány hónapban hosszabb ideig tudunk leülni és beszélgetni egymással. Abból a szempontból is felbecsülhetetlen értékűek lehetnek ezek a diskurzusok, hogy egyrészt nemcsak együtt töltjük az időt – a gyakori napi 7 percnél vélhetően többet -, hanem megismerjük azokat a technológiai, kulturális, társadalmi változásokat is, amelyek során, és amelyeknek hatására a családban élő különböző generációk nemzedékké formálódtak. Az értő figyelemnek, hallgatásnak hatalmas szerepe lehet abban, hogy hidak épülhessenek a szakadékok fölött. Az otthonlétben megismerhetjük az eltérő médiafogyasztási szokásokat is, melyek vízválasztót jelentenek a generációk között. Míg a kilencvenes években egy-egy népszerű sorozatot a gyerekektől kezdve a középkorúak és a nyugdíjasok is néztek – vagyis a családban élő összes generáció – addig ma, ha egy Z-generációs megemlíti, hogy a Black Mirror Bandersnatchjének a befejezése után visszaugrott, hogy bizonyos döntéseket újraírjon, egy Y-generációs még csak-csak megérti, de egy X-generációs vagy egy BabyBoomer számára már zömében magyarázatra szorul az, hogy miről is beszél és tulajdonképpen mit is nézett. Míg a TV-műsorok nem mélyítették nagymértékben a szakadékokat a nemzedékek között, a mai Z-generáció viszont már egészen más tartalmat fogyaszt, mint a szülei, nagyszülei, sőt, a nemzedéken belül is szegmentáltság van ezen a területen idősebb és fiatalok között (például a TIKTOK főként a Z-generáció legfiatalabb körében népszerű). Így a családban nehezen képezi a filmélmény a beszélgetés tárgyát, hiszen gyakori, hogy a fogyasztott médiatartalmakról már nem is igen tudunk mással beszélgetni, mint kortársainkkal.

Kelly: egy táska vagy egy színésznő?

A nagymama fiatalkorának olyan sztárjai, mint Jávor Pál, Karádi Katalin vagy akár Sophia Loren, Alain Delon filmjeinek címei, sőt maguk az egykori színészlegendák is ismeretlenek egy mai Z-generációs számára (persze tisztelet a kivételnek, de foglalkozásaimon szerzett tapasztalataim alapján sajnos kijelenthetem, hogy van még mit tennünk azért, hogy ezeket a filmlegendákat megismertessük a mai fiatalokkal.) Ahogy Madame Secretary sorozat egy epizódja is ábrázolja miként vették elképedve tudomásul az X-generációs szülők, hogy Z-generációs lányuknak fogalma sem volt kire gondolnak Grace Kelly említésekor…

A Délidő sztárjáról, a divatbolond lánynak csupán a Kelly-táska ugrott be nagy nehezen Ezekben a napok talán pótolhatjuk a lemaradásokat és hagyhatjuk, hogy felvilágosítsanak gyerekeink arról, mit is néznek a Twitchen, a Hulu-n, mit streamelnek a Youtube-on kedvenc gamereik, vagy mi történt a TikTokon. Viszonzásképpen mi is beiktathatunk olyan családi moziestéket, amelyben a számukra letűntnek hitt korok kultikus filmjeit. Nem csupán esztétikai élmény miatt, hanem azért is, mert azokból jobban megismerhetik szüleik, nagyszüleik fiatalkorát. Figyelem, ne csodálkozzunk viszont, ha történetesen huszonéves vagy tizenéves családtagunk egy 34 órás lassan hömpölygő filmeposz közben mobilját nyomkodja. Ehhez szoktatták ugyanis az olyan 21. századi filmes médiumok, mint a Twtich, amely szimultán több lehetőséget is felajánl egyetlen tartalom futtatása közben. Legyünk türelmesek és tudatosítsuk, a  Z-generáció nevében ott a „Z,” a zapper ,vagyis kattingató szó első betűje. Hogyan is lenne képes bárki végignézni egyetlen hosszú filmet úgy, hogy kezével közben ne valamilyen más online app-on, programon matatna, ha eddig multitaskingon szocializálódott?

Szendvicsgeneráció több tűz között

Persze ha ilyen egyszerű lenne a dolgunk!  A helyzet ettől jóval összetettebb. Elég csak körülnézni vagy beszélni néhány ismerőssel – telefonon vagy online – mint Ági mesélte az elmúlt négy napjukat:

A hétvégével együtt mindössze három napja vagyunk együtt itthon, de már most félek attól mi vár még ránk. Anyukám 68 éves, apukám 75 a szomszéd utcában laknak. Óriási segítség, hogy ő hozzák-viszik a gyerekeket, gyakorlatilag olyanok nekik, mint a második anyukájuk-apukájuk, hiszen több időt töltenek velük, mint velük mert férjem és én is hétre érünk haza a munkából. Most mi vigyázunk rájuk és rettenetesen aggódunk, mert apukám ráadásul asztmás. 7 éves kislányom számára különösen nehéz ez, már most alig bírja ki, hogy ne menjen át hozzájuk. A nagyok egész nap kütyüznek, meg sportot űznek abból, hogy beparáztatják egymást, főleg engem. Félek, lassan egymás agyára megyünk!”

Az idősebb Y-generációsok és az X-generáció tagjai szendvicsgenerációként nem várt kihívásokkal találták magukat szemben: vigyázniuk kell idős szüleikre, és Z-, alfa generációs gyermekeikre is, úgy hogy közben megpróbálják megtartani és elvégezni munkájukat. Furdalja őket a lelkiismeret, hogy mindent megtesznek-e a sokszor több száz kilométer távolságban élő szüleikért, közben arra is kell figyelniük nehogy a kötelező távoktatás mögé bújva videójáték-függő váljon digitális bennszülött gyermekükből. Csoda, hogy bírják?

Nem egyszerű, és nem is lesz az, hiszen ahogy Ági is mesélte minden nemzedéknél más és más kihívások állhatnak elő, de ha leülünk közösen és megbeszéljük és megegyezünk, hogyan tudjuk egymást segíteni ebben az időszakban elébe mehetünk a bajoknak, sőt, még erősebb lehet a közösségünk is egymással.

Szerzőnk: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő, a Happy Family munkatársa

Minden jog fenntartva! A szöveg a Happy Family blog tulajdona.