Csak nyugi, semmi pánik: nyugiüveg vészhelyzetre

Kedves Bloggerünk,  – aki a méltán egyre  híresebbé váló momwithfive.com alapító-szerkesztője is – összeszedte Nektek, hogy „vészhelyzet” , pl. a gyerekek dackorszaka, hisztije esetén is vannak kreatív ötletei, hogy mihez is nyúljunk. Tartsatok velünk, mindig humoros írásai minket mindig inspirálnak, ez esetben sem kell a téma miatt sem a „hajunkat tépni”, sőt tippje pánik helyett máris megvalósítható.

 

Öt gyerek mellett sok mindent megéltem már: most, hogy Legkisebb is betöltötte a negyedik életévét, elmondhatom például, hogy túl vagyok öt dackorszakon és a hajam még mindig tart. Na, jó, van pár ősz hajszálam, de más semmi komoly.

Oké, ha teljesen őszinte akarok lenni néha kellett némi hajlakk a látszat fenntartására, de mégiscsak az ötödik gyerekről beszélünk, volt már kellő rutinom a katasztrófahelyzetek kezelésében, amikor belevágtunk Legkisebbel a dackorszakba.

Vagy mégsem?

Legkisebb olyan elemi erővel tudta prezentálni a dackorszak különböző aspektusait, mintha benne összpontosult volna a nővére és három bátyja összes tudása és mintegy minőségellenőrként tesztelni akarta volna, vajon jól hasznosult-e bennem az évek során felgyülemlett ismeretanyag, vagy van még mit tanulnom, gyakorolnom.

Nem hagyott ellustulni, állandóan résen kellett lennem, hála neki a kreatív énem újabb és újabb oldalait ismerhettem meg a megnyugtatására, a figyelmének elterelésére tett kísérleteim során.

Ahogy nincs két egyforma gyerek – pedig nálunk azért lehetett volna, tekintettel a nagy létszámra -, úgy nincs két egyforma viselkedési forma sem, még a minden gyerek életében jelentkező dackorszakban sem. Sőt, nehogy már ellustuljon a szülői szürkeállomány, még ugyanannak a gyereknek a dackorszakán belül is változhatnak a megjelenési formák a környezettől (nagy plénum előtt például tutira hangosabban és kínosabban tudja magát előadni szemünk fénye, mint otthon, a négy fal között bármikor), a hangulattól, a kívánt, de meg nem kapott akármi nagyságától, az időjárástól függően.

Legkisebb ebben a tekintetben is élen járt a példamutatásban: hihetetlen változatos formáit tudta megmutatni a dacos énjének, volt az itthonra és a nagyközönség számára tartogatott produkció, volt hangos és hangosabb változat, volt a csendes terror, volt amikor a hanghatás mellé a nyomaték kedvéért a kezei és a lábai is becsatlakoztak, szóval volt minden, mint a búcsúban.

Mivel benne testesült meg a családunkban tizennégy éve folyamatosan jelen levő dackorszak kvintesszenciája, nála a hagyományos módszerek egy része (pl. megérteni és elismerni a helyzetet, amely épp kiváltotta nála a dacot, vagy szeretetteljesen megölelni és nem ereszteni akkor sem, ha menni akarna) nem mindig vezettek eredményre, maradt a dühös állapotból való kibillentés, kiemelés. Ehhez viszont segédeszközre volt szükségem, mert a nagyoknál bevált praktikáim – pl. fahangon való éneklés – nála nem működtek.

De mivel lehet egy dühöngő kisgyereket lecsillapítani, amit nem vág azonnal földhöz, vagy ha igen, rögvest felveszi, mert annál érdekesebb, minthogy veszni hagyná csak azért, mert nem lát az orráig sem a méregtől?

A megoldás kézenfekvő: legyen látványos és kézbe vehető, idegrendszert csillapító hatásához kétség se férjen és lehetőség szerint mindezt hang nélkül tudja biztosítani…, egy üvöltő hangforrás ugyanis bőven elég.

Mi az, ami mindezt egyszerre tudja? A nyugiüveg.

A nyugiüveg néven elhíresült eszköz nem más, mint egy, vízzel teli műanyag palack némi (csillám)ragasztóval és csillámporral felturbózva, amit aztán kedvére nézegethet az adott helyzetből kiemelt delikvens és miközben bámulja a ragasztóval telenyomott vízben lassan leülepedő csillámport, bőven van ideje kizökkeni a hisztiből, sőt, jó esetben meg is tud nyugodni.

Hozzávalók

  • jól záródó, kisebb műanyag palack (én 3,3 dl-eset használtam)
  • üvegedény (az előkészítéshez)
  • 1 tubus csillámos ragasztó
  • fél tubus csillámpor
  • körülbelül 1 evőkanál vízben oldódó folyékony ragasztó

Elkészítés

  • az üvegedénybe öntsünk forró vizet, körülbelül a műanyag palackunk űrtartalmának ¾-ét (inkább kicsit többet)
  • nyomjuk bele a csillámos ragasztót, alaposan keverjük el
  • adjuk hozzá a plusz csillámport és a ragasztót, majd újra keverjük össze
  • ellenőrizzük, hogy milyen gyorsan ér le a víz aljára a csillámpor (ha túl gyorsan, adjunk még a keverékhez egy kis ragasztót, ha túl lassan, akkor jöhet még egy kis melegvíz) – ha minden stimmel, öntsük át a keveréket a palackba és jól erősen zárjuk rá a kupakját
  • és nincs más hátra: rázni-csodálni-rázni-csodálni.

Jó szórakozást és hisztimentes napokat!

Szerzőnk: R. Fonyó Barbara

 

MEGOSZTÁS