Ha tavaly úgy gondoltuk, hogy a bizonytalanság határozza meg az új tanévre való felkészülésünket, akkor most ezt megszorozhatjuk legalább kettővel. De hogyan készülhetünk fel minderre, és miről beszélgessünk a gyerekekkel tanévkezdés előtt?
Tavaly ilyenkor még csak azon gondolkodtunk, vajon elindul-e egy olyan újabb járványhullám, amelyik a 2020-as lezárásokhoz hasonló intézkedéseket tesz szükségessé. A járvány még mindig velünk van, de a COVID okozta bizonytalanság mellé felsorakozott a háborús helyzet, és a küszöbön álló energiaválság is. Szinte már nem is tudjuk, hogyan tervezzünk, egyáltalán tervezhető-e bármi is az előttünk álló tanévben? Természetesen ez a bizonytalanság a gyerekekre is hat – de vajon miről beszélgessünk velük mindezek kapcsán?
A bizonytalanság a kísérőnkké vált
Úgy tűnik, hogy egyelőre nem számíthatunk a kiszámítható, nyugodt mederben folyó életünk visszatértére, sokkal inkább a bizonytalanság vált állandó kísérőnkké. Bár ez szinte mindenkit feszültséggel tölt el, épp az ilyen bizonytalan helyzetek segítenek azt a képességünket fejleszteni, amelynek segítségével a lehetetlen helyzeteket is megoldjuk. Most a reziliencia, azaz a rugalmasság a legfontosabb: lehet, hogy épp azokat a rutinokat kell elengednünk, amelyek évekig biztosnak tűntek, és teljesen új ötletek segítségével reagálhatunk a legjobban a bizonytalanság újabb és újabb hullámaira.
A feszültségünket és a bizonytalanságunkat természetesen a gyerekek is érzik, így nem kerülhetjük el, hogy beszélgessünk velük a helyzetről. Érdemes erősíteni bennük, hogy mi, felnőttek biztos támaszt nyújtunk nekik a bizonytalanság napjaiban is. Amit viszont a felnőtt életükre is magukkal vihetnek ebből a helyzetből az épp a rugalmasság képessége: az, hogy nincsenek bejáratott, rutinszerű megoldások, néha rögtönözni kell. Arra is felhívhatjuk a figyelmüket, hogy a tanulás épp azt a lehetőséget adja a kezükbe, hogy újabb és újabb területeken legyenek képesek érvényesülni, ha egy korábban kitűzött irány valamiért mégsem felel meg nekik.
Itt az ideje beszélni a pénzügyekről
Az árrobbanás okozta pénzügyi bizonytalanság alól is csak nagyon kevesen vonhatják ki magukat. Itt az ideje, hogy ha még nem tettük, a gyerekekkel is beszéljünk a pénzügyekről. Érdemes megbeszélni velük, ha valamiből ezentúl kevesebbet vagy olcsóbbat veszünk, és ennek az okáról is jó, ha beszélgetünk. Megismerkedhetünk az ár-érték arány fogalmával, és az észszerű vásárlási döntések művészetét is könnyebb velük együtt gyakorolni – akár már az iskolai felszerelések megvásárlásánál is. Bár a helyzet most nehéz, a logikus gazdálkodás most elsajátított alapelveit későbbre is magukkal vihetik. Ahogy azt is, ha látják, hogy amennyire erőnkből és lehetőségeinkből telik, segíteni igyekszünk a nálunk kevésbé szerencséseken.
A környezetre is figyeljünk!
Az idei nyár megmutatta, hogy a környezetünkkel sem bánhatunk olyan felelőtlenül, ahogyan eddig tettük. A fiatalabb generációk egyébként is fogékonyabbak az élővilággal való együttérzésre. Így érdemes arról is beszélgetnünk a gyerekekkel, hogy ha most kevesebb energiát fogyasztunk, például egy-két fokkal hidegebb van a lakásban, az azt is jelenti, hogy nem éljük fel a régi sebességgel a Föld erőforrásait. Az átgondoltabb vásárlásokkal pedig a hulladéktermelést is visszafogjuk, ami hosszú távon megint csak jót tesz a környezetünknek.
Egy újabb tanév a bizonytalanság kapujában?
A járvány sem tűnt még el, így az újabb tanév kapujában arra is gondolnunk kell, hogy egy új járványhullám érkeztével egy vagy több iskolában újra elrendelhetik az online oktatást. Bár szülőként belátom ennek nehézségeit, és esetleges ártalmait is, azon kevesek közé tartozom, akik az online tanulással töltött napoknak a hasznát is látom.
A régi, jelenléten alapuló rendszer ugyanis a jelenléten alapuló foglalkoztatásra készít fel: rendszerességre nevel, arra, hogy reggel nyolckor, ha esik, ha fúj, ott legyünk a helyünkön, és azzal foglalkozzunk, amit az órarend előír. A munkaerőpiaci tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy egyre nagyobb tere van, és főleg lesz a home office munkavégzésnek és a digitális nomád életmódnak. Annak a munkamódszernek, amelyben sok mindenről magunk döntünk, akár „hangulatunk szerint” is beoszthatjuk az elvégzendőket. Cserébe viszont rendelkeznünk kell azzal a fegyelmezettséggel, amely segít, hogy akkor is elvégezzük a feladatainkat, ha ezt nem ellenőrzik folyamatosan. Ha valamit, akkor ezt a fajta önállóságot nagyon is fejleszti az online oktatás. Felkészülésként pedig máris adhatunk önállóan elvégzendő feladatokat a gyerekeknek, természetesen az életkorukhoz igazodva. Bevonhatjuk őket például a házimunkába, rájuk bízva, hogy mikor végzik el a feladatot – a lényeg az, hogy adott időre készen legyen.
Szerzőnk: Csiki Judit, a Zöldsaláta életmódblog (https://zoldsalata.hu) alapító-szerkesztője
Fotók: freepik.com